Interjú N. G. Gray-jel, a Lenyúzott bőr írójával

Black Dawn:
1. Az N. G. Gray névvel én az Arte Tenebrarum Könyvkiadó Új faj című horrorantológiájában találkoztam először. Ez csak az én tájékozatlanságomnak köszönhető, vagy valóban ez az első, hivatalosan megjelent műved?


N. G. Gray:
A Lenyúzott bőr című novellám az első alkotás, amely publikálásra került ezen a néven, így csakugyan nem találkozhattál a nevemmel korábban. Hogy pontos legyek: Eleve ez az első történetem, amely ki is került a kezeim közül, és kiadatásra is került. 🙂

2. A fenti kérdéshez kapcsolódik: Ha vannak korábbi műveid, hány van és milyen terjedelműek? Milyen műfajúak?

Sajnos más irományom még nem jelent meg. Az első, „írói” kísérleteimet még tizenéves koromban tettem meg, azonban ezt csak igen nagy idézőjelben jegyezném meg, akkoriban ugyanis csupán ezzel foglalkozó, online felületekre töltöttem fel őket. Talán még a mai napig megtalálni ezeket az internet sötét bugyraiban. 😄 Annak idején inkább csak paródiákat és rövid, humoros történeteket írtam – amit egyébként nagyon élveztem –, de inkább csak önmagam szórakoztatására. 🙂

3. Az angolszáz jellege miatt sejtem, hogy az N. G. Gray egy írói álnév. Ha szabad megkérdeznem, mit jelent? Mármint nem a „gray” szóra gondolok – amiről tudom, hogy angolul „szürkét” jelent –, hanem az „N. G.”-re. Továbbá miért pont szürke? Mivel a „Szürke” tudtommal nem túl gyakori vezetéknév Magyarországon, ezért gondolom, nem a polgári neved angolra fordításáról van szó, mint Leslie L. Lawrence esetében, hanem a „szürke” jelző a Te esetedben utal is valamire. Másik kérdésem – ami nem biztos, hogy másnak eddig feltűnt –, hogy mivel a szürke szót a britek „e”-vel írják (grey), az amerikaiak pedig „a”-val (gray), ebből kifolyólag, miért az amerikai verziót használod?

Bevallom, elég sokat töprengtem azon, hogy a jövőben milyen nevet társítsak a munkáim mellé. A valódi, polgári nevem – hogy úgy mondjam – eléggé jellegzetes. Eljátszottam ugyan a gondolattal, hogy az igazi nevemet használjam, végül mégis az álnév mellett döntöttem. Az „N. G.” egyébként a valódi nevem monogramja, a „Gray” mint vezetéknév pedig tulajdonképpen csak „adta magát”; nem mondanám, hogy különösebb jelentéssel bír, inkább úgy éreztem, hogy illik hozzám. Az egyre csak gyarapodó ősz hajszálaimmal sincs összefüggésben, ezt inkább a genetika rovására írom. 😄 Komolyra fordítva a szót: Nem azért választottam külföldi írói álnevet, mert „hangzatosabb”, hanem szimplán egy olyan nevet szerettem volna magaménak tudni, amely könnyedén megjegyezhető ugyan, de mégis passzol hozzám. Így született meg N. G. Gray. 🙂

4. Mivel a kötetben megjelent novellád, a Lenyúzott bőr horror műfajú – amihez ezúton is Gratulálok, mert nagyon jó a hangulata, és rendkívül tetszett a befejezése is(!) –, így felmerült bennem a kérdés, hogy csak a pályázat műfaji megkötése miatt írtál ilyen stílusban, vagy amúgy is ez áll Hozzád legközelebb? Én úgy éreztem olvasás közben – mivel kaptam a kiadótól recenziós példányt a kötetből –, hogy meglehetősen otthonosan mozogsz ebben a zsánerben, tehát el tudom képzelni, hogy mindig is horrorírónak készültél. Vagy egyszerűen – mondhatni minden ezzel a műfajjal foglalkozó, szakmai előtörténet nélkül – belevágtál, és már elsőre ennyire jól sikerült?

Mindenekelőtt: Köszönöm a pozitív visszajelzésedet, örülök, hogy elnyerte a Te tetszésedet is! 😊 Őszintén szólva kissé tartottam tőle, hogy „nagy fába vágtam a fejszémet”, amikor jelentkeztem az Arte Tenebrarum Könyvkiadó horrorpályázatára, korábban ugyanis sosem kísérleteztem ilyesfajta történet megírásával. Vannak ugyan még megírásra váró horrortörténetek a fejemben, azonban ez volt az első alkalom, hogy ebben a zsánerben „vetettem papírra” az ötleteimet. Ebből kifolyólag még csak reménykedni sem mertem abban, hogy esetleg publikálni fogják a novellámat, így kellemes meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy szerepelni fogok az antológiában.

5. Ha Rajtad múlik (más alkalmakkor, vagy majd a jövőben), milyen műfajban írsz legszívesebben? Várhatunk Tőled további műveket? Ha igen, milyen zsánerben tervezed őket megírni?

Természetesen nem szeretnék egyetlen mű után megállni. Régóta játszadozom az írói pálya gondolatával, és nem is szándékozom lemondani róla, még ha nehézkesen is haladok a célom felé. Több történet is akad még a tarsolyomban: főleg fantasy és humorosabb irányzatokban. Remélem, hogy idővel mindet meg is tudom valósítani. 🙂

6. Folytatva az előző kérdést: Ha készülsz még írni a jövőben, milyen terjedelmű alkotást várhatunk Tőled leginkább? Újabb novellát egy pályázaton? Esetleg novellagyűjteményt? Vagy önálló regényt? Ha tervezel regénykiadványt, elárulod a címét – vagy munkacímét? És körülbelül felvázolnád (spoilerek nélkül), hogy miről fog szólni?

Elsősorban önálló regényekre fókuszálok, bár – szabadidő híján – sajnos lassabban haladok velük, mint azt valójában szeretném. Jelenleg egy olyan történelmi alapokra épülő fantasy regényen munkálkodom, aminek a befejezése már évek óta csak várat magára. Ha jól emlékszem, körülbelül tíz évvel ezelőtt vágtam bele, azóta már többször átírtam és finomítgattam rajta, most viszont szeretném végre befejezni, és egy végleges formában a nagyközönség elé tárni. Reményeim szerint ez a jövő év folyamán fog megvalósulni. Ennél többet egyelőre azonban nem szeretnék elárulni róla, hogy maradjon némi meglepetés is a jövőre nézve. 😉 Természetesen attól sem zárkózom el, hogy egy esetleges, jövőbeli novellapályázaton újfent megmérettessem magam.

7. Láttam Rólad egy elsőre meglepő – azonban számomra rendkívül imponáló – dolgot a Facebookon: Azt, hogy a lábadra tetováltattad az antológia borítóját, amibe belekerült az írásod. Erről itt látható egy fotó:


Erről szeretnék több kérdést is feltenni, mert ilyenre még nem láttam példát. Olyanra már igen, hogy valaki az együttesének logóját „varratta” fel, a kedvenc – más író által írt – regényének borítóját, kedvenc filmjének lekicsinyített moziplakátját, esetleg első saját regényének a fedéltervét, de olyat, hogy egy antológiának a borítóját „felvarrassa” valaki, még nem láttam. Nekem ez azért is nagyon tetszett, mert:
– Újszerű ötlet, máson még valóban nem vettem észre ilyen képet, pedig nekem is van pár tetoválásom, tehát némileg jártas vagyok e témakörben.
– Rendkívül kedves gesztus részedről – ami miatt nekem azonnal szimpatikus lettél –, mert ezzel a tetteddel, nemcsak a saját írásodat vállaltad fel, és viseled, de egy olyan kiadványét is, amiben Rajtad kívül más szerzők művei is szerepelnek. Úgy értem – csúnya szóval fogalmazva –, hogy a tetoválással az ő művüket is „reklámozod”. Azért mondtam, hogy „csúnya szóval”, mert én ezt kifejezetten pozitív dolognak tartom, amivel támogatod mind a kiadót, mind a kötetben szereplő szerzőtársaidat.
Az első kérdésem tehát:
7a. Mivel az egész kiadvány borítóját magadra tetováltattad, ezért gondolom, a többiek írásai is tetszettek a kötetben. Megkérdezhetem, hogy melyik a kedvenced közülük?

Nehéz bármelyiket is kiemelni a többi közül, hiszen rengeteg tehetséges szerző műve belekerült ebbe, a négyrészes antológiába. Ha muszáj lenne választanom, kimondottan a szóban forgó harmadik kötetből, akkor Kalmár Lajos Gábor írását, A huhogót és Koncz „Mars” János díjnyertes művét, a Gombaszedőket választanám. Ezt azonban csak kénytelen-kelletlen, a kérdésed végett jelenteném ki, hiszen a többi novella sem véletlenül került bele ebbe a könyvsorozatba. Egytől egyig zseniális irományok.

7b. Ez nyilván egy klisés kérdés tetoválásokat illetően – tudom, mert tőlem is majdnem minden esetben megkérdezték –, de mielőtt megcsináltattad, nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg bármilyen okból is megbánhatod még ezt a döntést a jövőben?

Eszembe sem jutott, hogy valaha megbánnám! Számos tetoválást viselek magamon – ezek közül több is látható helyen van –, és mindegyik jelentőséggel bír számomra. Ez alól a borító fő motívumának felvarratása sem kivétel. Tizenéves korom óta szenvedélyem az írás, és attól kezdve kergettem az ábrándokat, hogy egyszer megoszthassam másokkal is a történeteimet, vagy egyáltalán nyomtatásban lássam viszont egy elképzelésemet. A Lenyúzott bőr az első, hivatalosan is publikált irományom, így kijelenthetem, hogy az Új faj horrorantológia megjelenése egy hatalmas mérföldkő volt az életemben. Számomra ez egy olyan meghatározó előrelépés volt, amiről korábban csak álmodoztam. Ez a tetoválás emlékeztet majd arra, hogy sose adjam fel az álmaimat.

7c. Mennyi ideig tartott felvarratni ezt a bonyolult ábrát?

Egy alkalom alatt elkészült, körülbelül 3-4 óra lehetett. 🙂

7d. Tulajdonképpen mi volt a valódi oka annak, hogy bevállaltad azt, hogy ezentúl magadon fogod viselni? Mivel nyilván nem mindenki tesz ilyet – sőt, én, mint mondtam, egy példát sem láttam erre –, ezért gondolom, nyomós okod volt rá.

Erre nagyjából már válaszoltam a korábbi kérdésednél: A novellám megjelenése is egy olyan mérföldkő volt az életemben, amely jelentőséggel bír számomra. A tetoválás mindig emlékeztetni fog a magam elé kitűzött céljaimra. 🙂

7e. A magától értetődő kérdés: Ha jelenik meg még más antológiában is műved, annak a borítóját is felvarratod majd, vagy csak akkor, ha tetszik is a fedélterve? Tényleg: Játszott az a tetováltatásban bármilyen szempontból is szerepet, hogy milyen motívum látható rajta, vagy inkább a belső tartalom volt olyan jelentős számodra, ami miatt viselni akartad? Ugyanez a kérdés az esetleges, jövőbeli, önálló regényedre nézve: Ha lesz – én remélem, hogy igen –, akkor annak a képe is felkerül valahová? 😊 Ha igen, azt hová varratnád fel?

Az antológiákkal kapcsolatban nem vagyok teljesen biztos, de egy önálló, saját történetnek valószínű, hogy állítok egy hasonló emléket. Nem feltétlenül a fedélterv lesz a következő tetoválás, véleményem szerint egy, a történethez fűződő motívum, vagy akár szöveg megörökítése is elegendő lehet arra, hogy emlékként magamon viseljem. Ezt egyelőre nem terveztem meg, kiderül akkor, amikor eljön az ideje. Ha lesz a jövőben egy ehhez hasonló tetoválás, nagy valószínűséggel a lábamra, a borító képe mellé fog felkerülni. 😉

7f. Szokták kérdezni akár ismerőseid, akár idegenek, hogy mit ábrázol a tetoválás? Amikor megmondod nekik a jelentését, el akarják, el szokták olvasni az antológiát, vagy legalább a benne szereplő írásodat?

Ha alkalomadtán szóba kerülnek a tetoválásaim, van rá példa, hogy a jelentésük felől is érdeklődnek. Ebben az esetben természetesen el szoktam árulni, miért konkrétan ezeket a mintákat választottam, így a novellám is szóba kerül. Amikor ez felvetődik, többen említik, hogy kíváncsiak lennének a történetemre. Számszerűen nem tudnám megmondani, hogy az érdeklődők közül hányan is vásárolták meg, illetve olvasták el a kötetet, de néhányan biztosan. 🙂

7g. Volt, aki kimondottan megpróbált lebeszélni arról, hogy megcsináltasd ezt a tetkót?

Valójában sokaknak nem is volt tudomása arról, hogy ez elkészül majd, így nem igazán. A feleségemen, a közeli barátokon kívül csupán a kiadó véleményét kértem ki, akik szerencsére inkább buzdítottak, mint ellenezték volna. 🙂

7h. Végül pedig az utolsó kérdésem ezzel kapcsolatban: Leginkább kinek szól ez az elhatározás, hogy megcsináltattad? Önmagadnak, mert esetleg régi vágyad volt, hogy bekerülj egy antológiába (abban az esetben, ha ez korábban még nem sikerült), vagy valaki másnak akartál bizonyítani, esetleg tisztelegni valaki munkássága előtt, aki a kötetben szerepel Veled együtt?

Elsősorban emlékeztetőként szántam önmagamnak, azonban az üzenetét mindenki – így a kötetben szereplő szerzők is – szem előtt tarthatja: „Kövessétek az álmaitokat, és ne adjátok fel!”. Klisésen hangzik? Meglehet! Azonban egy évvel ezelőtt még én magam sem hittem, hogy nyomtatásban láthatom viszont egy írásomat. Nos, csak remélni tudom, hogy ez másoknak is jelentőséggel bír, nemcsak számomra! 😉

8. Megkérdezhetem, hogy a magánéletben mivel foglalkozol, azaz mi a szakmád? (Ha csak nem akarod, hogy az írói álnevedet kimondottan titok övezze, mert abban az esetben nem várom el, hogy válaszolj erre, de esetleg nagy vonalakban, általánosságban még úgy is utalhatsz rá.)

Ebben sincs semmiféle titok: Papírgyártó és -feldolgozó szakmát tanultam, és ebben az irányzatban tevékenykedem a mai napig. 🙂

9. Az antológia megjelenése óta – akár a hivatalos kiadványba való bekerülés miatt, akár a testeden viselt borítója miatt – változott valamilyen szempontból az életed? Ha igen, jó vagy rossz értelemben?

Egyelőre az életem ugyanolyan ütemben zajlik tovább, mint korábban, de az antológia mindenképpen hozott némi változást a szürke hétköznapjaimba. Rengeteg pozitív és inspiráló visszajelzést kapok az olvasóimtól, amiért végtelenül hálás vagyok! 😊

10. Kinek vagy a leghálásabb azért, hogy elkészült és/vagy megjelent a Lenyúzott bőr című novella? És ha már itt tartunk, majdnem a legfontosabb kérdés maradt ki! 😊 Van bárminemű köze annak, hogy szerepel a „bőr” szó a novellád címében, ahhoz, hogy a bőrödre tetováltattad a borítót? Mert ez egy érdekes összefüggés(!). Ez a szó csak a Te novellád címében szerepel, pedig egy új faj esetében – ami az antológia alapkoncepciója volt – az ember inkább valami új típusú szörnyre utaló címre számítana, mint például „A szárazföldi polip”, vagy „A repülő vakond”. Na jó, tudom, hogy ezek nevetséges címek 😊 – mivel én nem vagyok író, ezért csak ilyenekkel tudtam előrukkolni –, de gondolom, így is érted a kérdés lényegét.  😊

A „bőr” szócska ezen értelmezése még eszembe sem jutott, de állíthatom, hogy csupán véletlen egybeesésről van szó. Amikor a történetet megírtam és elküldtem a kiadónak, még eszembe sem jutott hasonló, sőt valójában abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán bekerülök az antológiába. A tetoválás ötlete csak később, a megjelenést követően szilárdult meg bennem. 🙂
A köszönet többeket is megillet: Laurát, a feleségemet, amiért elviseli, hogy naphosszat a laptop előtt pötyögök; Budavári Sándort, amiért elkészítette ezeket a remek fotókat, illetve elősegítette a történet megszületését; a bátyámat, Tillát, aki örök kritikusként szemléli az irományaimat; és a barátaimat – ha mindenkit külön-külön, név szerint kiemelnék, nagyon hosszú lenne ez a lista –, akik támogattak.
Hálával tartozom a főszerkesztőmnek, Farkas Gábornak – az Arte Tenebrarum munkatársaival karöltve –, aki bensőséges hozzáállással kezelte írói zöldfülűségemet, és ösztönzött.
Végül, de nem utolsósorban, végtelenül hálás vagyok az olvasóimnak, hiszen mire mennénk mi, szerzők a könyveket bújó polgártársaink nélkül? Remélem, sosem tudjuk meg. 😉

Köszönöm szépen a válaszaidat, és további Sikeres Munkát és Karriert Kívánok, mert megítélésem szerint – mind a novellád ötletessége, mind a tetoválással kapcsolatos bevállalósságod miatt – ezt maximálisan megérdemled.