Interjú Kalmár Lajos Gáborral, a Rose-sorozat írójával: új könyvéről


Black Dawn:
Először is, köszönjük szépen, hogy már másodszor adsz nekünk interjút! Az előző, ami majdnem pont egy éve készült, a Rose című ifjúsági fantasy trilógiád első két részéről szólt, ezért az első kérdésem is ehhez kapcsolódna:

1. Mivel úgy tudom, hogy nemsokára megjelenik a Rose harmadik része a Rose és a Holtak könyve címmel, így nyilván nagy siker az első két könyv, mivel a kiadód bevállalta az egész trilógia megjelentetését. Jól gondolom?


Kalmár Lajos Gábor:
Először is, szeretném megköszönni az ismételt megkeresést, és el kell mondanom, hogy nagy örömmel álltam ismét rendelkezésre. Be kell, hogy valljam: nem számítottam arra, hogy a Rose-sorozat ennyire népszerű lesz. Ez minden elképzelésemet felülmúlta. Én „csak” szerettem volna írni egy kedves történetet. Szerencsére Rose karaktere és története nagyon szerethetőre sikerült, így nagyon sokan várják a folytatást. S bár rajtam kívül senki sem ismeri még A Holtak könyve történetét, mégis a további folytatásokról érdeklődnek. Úgy gondolom, hogy az Arte Tenebrarum Könyvkiadó is felismerte ezt, és teljes odaadással a Rose-sorozat mellé állt.

2. Meglepő módon egy ifjúsági fantasy trilógia első két része után váratlanul* egy horrorregénnyel jelentkeztél, ami nemcsak hogy meglepően komoly a Rose-sorozathoz képest, de ráadásul bibliai témára épül, és abból vannak benne idézetek. *A váratlanul kifejezés persze csak ránk, olvasókra vonatkozik, hiszen mint utólag megtudtam, a szóban forgó Fenevad regényedet valójában te már 1992-ben megírtad, csak most 2021-ben került hivatalosan, könyvkiadó általi kiadásra.

Megjegyzés az olvasók számára: Ezért kértem fel a szerzőt, hogy hadd használjunk róla az interjúhoz egy ’90-es években készült fényképet, mert szerettem volna, ha az olvasók látják a szerzőt abban a korában, amikor ezt a könyvet írta. Nem véletlenül! Hanem azért, mert ahhoz képest, hogy A fenevad egy közel harminc éve íródott mű, szerintem akkoriban formabontóan modernnek, korszakalkotónak számított volna! Ugyanis A fenevad egy afféle vérbeli, ijesztő, okkult thrillerrel kevert horrortörténet, amiben valódi bűntények történnek, és a történet középpontjában egy nyomozás áll, de a bűncselekmények kegyetlensége és az azokat övező misztikus események annyira sötétek és ijesztőek, hogy a könyv műfaja meghaladja a hagyományos krimi vagy thriller határait. Emlékeim szerint az első ilyen világhírű történet a Hetedik című film volt Brad Pittel és Morgan Freemannel a főszerepben, ami – és itt jön a lényeg – 1995-ben készült! Én azelőtt ilyen stílusú történetet sosem láttam, és nem is olvastam. És Kalmár Lajos Gábor A fenevadat 3 évvel azelőtt írta. Tehát véleményem szerint – habár így is nagyon tetszett, de – ha ez a könyv az elkészülésének évében már megjelenik, akár világhírűvé is válhatott volna, sőt manapság már egy híres mozifilmként emlegetnénk. Tehát a kérdés: Hogyhogy csak 30 évvel később jelent meg? Próbálkoztál az évek alatt azzal, hogy kiadót találj erre a történetre?

Úgy gondolom, hogy a lehetőségek hiánya miatt szunnyadt A fenevad ilyen sokáig egy fiókban. 1992 novemberében egy hónap alatt írtam meg a kéziratot. Februárban bevonultam katonának, leszerelésem után pedig szinte rögtön nekiláttam a folytatásának. Saját szórakoztatásomra írtam a történeteket, persze álmodoztam arról, hogy meg fognak jelenni nyomtatásban, de talán túlságosan féltem az elutasítástól ahhoz, hogy megpróbáljam kiadatni. Vidéken éltem, messze mindentől és mindenkitől, aki segíteni tudott volna azzal, hogy felkarolja a műveimet. Azt is tudni kell, hogy mindez a rendszerváltás időszakában történt. Megnyíltak a nagy nyugati kultúra kapui, és elárasztották a könyvesboltokat a kor híres, nyugati horroríróinak művei. Nevetségesnek találtam még a gondolatát is annak, hogy Stephen King, Dean R. Koontz és kortársaiknak művei mellett szerepeljen az én kötetem. Viszont a Rose-sorozat sikere elég bátorságot adott ahhoz, hogy leporoljam és megmutassam a kiadómnak.

3. Akkoriban – mint ahogy ezt fentebb kifejtettem – gyakorlatilag még nem is nagyon létezett ez a műfaj. Honnan merítetted az ihletet, ötletet ehhez a könyvhöz? Ráadásul, ha jól számolom, akkor huszonévesen?

Egész fiatalon elkezdtem érdeklődni a misztikus, okkult dolgok és tudományok iránt: talán ez adta az alapgondolatot. Valójában nem tudom megadni a pontos választ. Tizennyolc évesen írtam A fenevadat. Arra emlékszem, hogy minden úgy történt, ahogy a regény kezdődik: Ültem a szobámban, cigiztem, néztem az esőt és az ablaküvegen kúszó cseppeket. Aztán az íróasztalhoz fordultam, és elkezdtem írni. Ha odakint havazott, akkor a regényben is, ha sütött a nap, akkor ott is. A fenevadat és a két folytatását még ceruzával, nagy műbőrkötéses, négyzetrácsos füzetekbe írtam. Ha megakadtam az írásban, akkor rajzolgattam a lapokra. Egyszerűen csak „jött”, ha kellett írni. Talán ezért nem tudok könnyen egykötetes műveket írni, mert egyszerre csak megelevenedik az alaptörténet, életre kel, és szétágazik.

4. Ha jól értelmezem – mert mindkét történetet a kiadó jóvoltából volt szerencsém elolvasni – A fenevad című regény összefügg a Rose-sorozattal is – mivel ugyanazon a helyszínen játszódik – és A huhogó című írásoddal is, ami az Új faj antológia harmadik kötetében jelent meg. A szűkszavú Nicholasról először – legalábbis a megjelenési dátumát tekintve – A huhogóban olvashattunk. Nekem, megmondom őszintén, A fenevadban ő lett a kedvenc szereplőm. Nagyon élő, rendkívül szeretnivaló, szimpatikus karakter. A kérdés ezzel kapcsolatban: Melyik történetbe írtad bele először Nicholast, és kronológiai sorrendben mennyi idő telik el A huhogó és A fenevad eseményei között? Mert ha jól értem, akkor A fenevad cselekménye A huhogóé után játszódik.

Nagyszerű észrevétel, hogy van hasonlóság A fenevad és a Rose-sorozat között. Talán egyszer, ha minden könyv készen lesz, fel is lebbenhet a fátyol New Habor városkájáról. Nicholas karaktere A fenevadban jelenik meg először. A sors furcsa szeszélye folytán A huhogó előbb jelent meg, mint A fenevad, de azért sok olvasó a fejéhez kaphatott, hogy ez a két történet összefügg.
A regényeimben szándékosan nem használok évszámokat, mert úgy érzem, hogy attól talán kicsit időtlenebbek lesznek (nem fog rajtuk az idő 😊). Kronológiai sorrendben A huhogó az első a sorban, hisz a vietnámi háborúban játszódik, ami a ’70-es évek elejére tehető. A fenevad a következő a sorban. Annál valamikor a ’90-es évek végére, az ezredfordulóra tenném a cselekményt.

5. A fenti kérdésre egy kicsit még visszatérve: Olvashatunk még a jövőben Nicholasról, a szűkszavú, sötét múltú, de rendkívül beszédes arcjátékkal rendelkező szereplőről? Tervezel vele külön regényt, előzménytörténetet vagy akár folytatást írni?

Nicholas egy kicsit olyan, mint jómagam. Nem szeretek fecsegni… ha kell, elvagyok a saját gondolataimmal. Könnyű volt kitalálni és megformálni a karakterét. 😊 Jó és szerethető karakter, akit szükség esetén szívesen felhasználok, ahogy Barney, az öreg erdőkerülő karakterét is szeretem. Nem tudom, hogy kap-e külön történetet: ezen még nem gondolkoztam, de biztosan találkozunk még vele a későbbiekben.

6. Jól tudom, hogy A fenevad is ugyanúgy trilógia lesz, mint a Rose-sorozat? Ha igen, körülbelül miről fog szólni a második és harmadik része? Kérlek – ha lehet spoilerek nélkül, de –, vázold fel, hogy nagyjából mi az alapkoncepció! 😊

1994-ben készült a trilógia következő része, ami akkor Az Átok háza címet kapta. A harmadik kötet 1997-ben készült el Az utolsó Pokoligázó címmel. Ezekben a kéziratokban is keveredni fognak a világi törvényszerűségek megmagyarázhatatlan eseményei, az okkult tudományok és a hiedelemvilág történetei. Úgy gondolom, sikerült megtartani azt az ijesztő és nyomasztó légkört is, amit A fenevadban megismerhetett az olvasó. 
 
7. Nem akarok követelőzőnek tűnni 😊 – habár nagy rajongója vagyok a Rose-könyveknek –, de várható a Rose és A fenevad sorozatok után valami más is? Ha igen, milyen műfajban? Továbbá önálló regényben vagy újabb trilógiában gondolkozol?

Hónapok óta egy óriási ötlet nem hagy nyugodni, de le szeretném adni előtte a kiadómnak Az Átok házát és egy másik, már kész kötetet, A Hold népét. Utána szeretnék nekiállni ennek a történetnek, de nem valószínű, hogy egy kötetben meg tudom majd írni. 😊 Egy kicsit történelmi, nagyobb részben misztikus vagy fantasy regény lesz pár évszázaddal korábbi időkből.

8. Van még A fenevadon kívül olyan – kiváló – regény a tarsolyodban, amit régen írtál, de a mai napig kiadatlan? Ha van, tervezed azokat is megjelentetni?

A fenevad trilógián és A Hold népén kívül versesköteteim vannak. Talán azokon is elgondolkodom majd, hogy megmutassam az Arte kiadónak. A fenevadhoz vagy a Rose-sorozathoz hasonló, nagyszabású kötetek nincsenek a fiókban. Vannak félkész kéziratok, kidolgozatlan ötletek és vázlatok, de ezekre jelenleg nem fordítok energiát. 

9. Visszatérve interjúnk fő témájára, A fenevadra: Mi az oka annak, hogy bibliai idézetekre, keresztény vallással kapcsolatos félelmekre, hiedelmekre – azonban egyúttal történelmi tényekre is – épül a történet? Miért jutottál olyan fiatalon arra az elhatározásra, hogy egy ennyire komoly témára alapozz egy szórakoztató irodalmi regényt? (Ami jelzem: szerintem kiváló ötlet volt!) Ez esetleg a neveltetéseddel kapcsolatos? Jártál hittanra? Vagy ez egyszerűen csak egy koncepció, amiről akkor úgy gondoltad, hogy jól megy majd ehhez a sztorihoz?

Vidéken élek, és a ’70 évek végén, ’80-as évek elején voltam gyerek. Szinte kötelező volt a szombat délelőtti hittan a templomban, amit nem kényszernek tartottunk, hanem szerettünk odajárni. Megtiszteltetés volt, ha ministrálhattam a vasárnapi szentmisén, vagy betlehemezhettünk a templom alatti altemplomban karácsonykor. Hittem benne, és nem trendiségből, hanem mert így éltünk. Aztán cseperedtem, és megismertem a világibb dolgokat, a dinoszauruszokat és a Darwin-elméletet. Akkor valami történt, és eltört bennem valami. Hittem, hogy ha létezik a jó, és kézzel fogható, érezhető a szeretete, akkor kell lennie valami másnak is. Elkezdtem kutatni ezeket a dolgokat, ami nem volt könnyű annak idején. Nem volt internet, ahová bepötyögi az ember a kérdését, és milliónyi választ kap rá. Könyvtárakat kellett járni és rengeteget olvasni. Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi történne és hogyan, ha megelevenedne egy-egy jövendölés. Talán ezek a megfoghatatlan kétségek és kételyek szolgáltatták a koncepciót a könyveimhez. Szeretek olyan dolgokat felhasználni, amikről az emberek hallottak már, legyen az akár egy hiedelem, jövendölés a Bibliából vagy egy monda a magyar történelemből. Úgy gondolom, hogy ettől hihetőbb lesz a történetem, legyen az horror vagy akár csak egy kedves mese.

10. Időközben láttam, hogy a jelenleg Facebookon folyó nyereményjátékon, amelyen három különböző szerző regényére lehet szavazni, A fenevadra elképesztő mennyiségű szavazat érkezett. Meglepett ez az eredmény, hogy ekkora rá az érdeklődés már a megjelenésének első napjaiban?

Be kell, hogy valljam, nagyon meglepett az érdeklődés a könyv iránt. Természetesen nagyon örültem neki, de helyén kezelem a dolgokat, mint minden mást is az életben. Jólesnek a gratulációk és a kedves szavak, de a lehető legszerényebben élem meg ezeket a sikereket. Tudom, hogy hatalmas része van ebből a kiadónak és a főszerkesztőnek, Farkas Gábornak is, és nekem még nagyon sokat kell dolgoznom és fejlődnöm a sikerhez vezető úton.

11. Végezetül egy személyes kérdés:
A kislányodnak, Borcsának megengedted, vagy megengeded valaha, hogy elolvassa A fenevadat? Vagy ez amolyan „Tudod, apuci ír mindenfélét, de Neked ez nem igazán való” kategória Nálatok?

Borcsa még csak nyolcéves. Úgy nőtt fel, hogy az apukája szarvasokat, medvéket és farkasokat fotózott, vagy éppen könyveken látta a nevét. Neki ez megszokott, most nem érdekli, és nem is hozza szóba. Talán eljön majd az az idő, amikor ezek miatt is büszke lesz rám. Akkor majd ha akarja, elolvashatja a könyveket, mert nem szégyellem, és büszkén a kezébe adom őket. Addig azonban az ő apukája akkor az igazi, ha kirándul vele a Tündérhegyen vagy a Manóvölgyben; felnéz rá, ha finom ebédet vagy sütit készítünk, vagy felporszívózzuk a szobákat együtt. Átölel, ha mesélek neki a mesekönyvéből elalvás előtt, ha együtt tervezgetjük Mikulás vagy a karácsonyfa érkezését. Azt hiszem, hogy a könyveimhez egy kicsit még nőnie kell, s én hagyom, hadd legyen gyerek, amíg csak akar. 😊
 
Köszönöm szépen még egyszer, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és hogy megengedted, hogy az interjúhoz felhasználjuk Rólad ezt a ’90-es években készült képet. Szerintem a női olvasók finoman fogalmazva „eléggé előnyösnek” fogják gondolni. (A női olvasók esetleges pozitív véleményét a sajátomra alapozom. 😊💖)