Interjú Lőrincz L. Lászlóval

Black Dawn:
1. A Sindzse szeme című Leslie L. Lawrence-regény tudtommal 1983-ban jelent meg először, és ez hozta meg Önnek a kívánt sikert. A Leslie L. Lawrence sorozat idén, 2020-ban érte el a 49. részét a két kötetes Donovan ezredes tréfájával. Hogyan jellemezné e történet alakulását, ami már közel negyven éve tart? Mennyiben változott akár a sztori műfaja, vagy Leslie, a főszereplő karaktere ennyi epizód és évtized alatt?


Lőrincz L. László:
Mint minden, természetesen a sorozat is változik. Alkalmazkodik a nagyvilágban történt változásokhoz. Amikor elkezdtem írni, nyoma sem volt például mobiltelefonnak. Ez pedig igen fontos, mert ma már nehéz a világban mindentől elszigetelt helyet találni. Már a Himalájában is lehet, például, mobilt használni. Azonkívül a nyelv is változik, akár a technika: bizonyos szavak, kifejezések esetleg nevetségessé is válhatnak, vagy a régebben még illetlennek tartott szavak azóta polgárjogot nyertek, bár azért én nem szoktam használni őket. Ebben konzervatív vagyok. Ami Leslie karakterét illeti: az nem sokat változott, igyekeztem megőrizni a humorát, és a későbbi történetekben talán kissé több az ismeretanyag, mint a korábbiakban. 

2. Ön szerint azért a Sindzse szemével futott be, mert azt angolszáz néven írta? Mármint emiatt figyeltek fel rá jobban? Vajon az az 1983-as kiadvány Lőrincz L. László néven is elérte volna az akkori sikerét? Manapság van még különbség a valódi, magyar nevén írt könyvek iránti kereslet és azok között, melyeket angol/amerikai hangzású írói álneveken szokott írni? Másképp megfogalmazva: Csupán hagyományból használja a mai napig is a Leslie L. Lawrence nevet – a valódi mellett –, vagy továbbra is van differencia kereslet szempontjából a „két író” regényei között?

Amikor a sorozat elkezdődött, talán még volt jelentősége annak, hogy valaki milyen néven ír, vagyis hogy milyen nemzetiségű. De csak addig a rövid ideig, amíg ki nem derült az igazság. Később már mindenki tudta, ez már nem számított. A szerzők körül kialakult egy olvasói gárda, akik tisztában voltak mindennel. Szerencsére ez ma is így van. Ez a Leslie L. Lawrence könyvekre vonatkozik. A Lőrincz L. László az tematikailag más, a kettő nem keverhető össze. Nem egészen azonos a kettő olvasótábora. Van, aki a kalandregényt szereti jobban, van, aki a fantasztikus témákat, a kettő jól megfér egymás mellett.

3. Mennyire ír manapság aktívan? Ugyanannyit dolgozik regényeken, mint mondjuk, évtizedekkel ezelőtt?

Nagyjából ma is annyit dolgozom, mint régebben. Szerencsére még megy. Különben mostanság a koronavírus miatt is munkára vagyok kényszerítve. Mi a fenét csinálhatnék mást?

4. Számontartja, hogy eddig pontosan hány könyvet írt? Megmondom őszintén, több helyen is megpróbáltam ennek utánanézni. Én magam is jelentős Lőrincz L. László/Leslie L. Lawrence gyűjteménnyel rendelkezem, de még így is csak saccolni mernék: A weboldalán most, ebben a pillanatban 114 regényt számoltam össze, de szerintem ennél több lehet a válasz. Nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy inkább kétszázhoz közelít az Ön által írt művek száma?

Hát, annyi azért közel sincs. Nemrég, a 80. születésnapomon 80 könyvben állapodtam meg a kiadómmal, de azért ennél egy kicsit több lehet. Úgy kilencven körül. De ha a tudományos könyveket is beleszámítom…

5. Ilyen rengeteg regény megírása nyilván mérhetetlenül sok munkaóra eredménye. Gondolom, ez nemcsak szellemileg fárasztó, de fizikailag is igénybe veszi az embert. Nem szokott például ínhüvelygyulladást kapni a gépeléstől? Vagy akár hátfájást? Mi a leginkább bevált munkamódszere, ami a mai napig működik? Hogyan szokott írni? Ölben, laptopon esetleg? Vagy asztali számítógépen, billentyűzeten? Van talán egy speciális, ergonomikus támlájú és karfájú fotelje erre a célra? Vagy azért ennyire ne képzeljek bele sokat a dologba? 😊

Régi, hagyományos írógépen írok, azaz verem a billentyűket. Ezt szoktam meg, miért változtassak rajta? Van ebben bizonyos nehézség – gépszalag beszerzése, gépjavíttatás –, de azért megoldom valahogy. Szerencsére sem a hátfájás, sem semmilyen gyulladás még nem ért el a gépelés miatt.

6. Az előző kérdéshez kapcsolódik ez is. Azt szokták mondani: ha az ember ülőmunkát végez, akkor ügyeljen arra, hogy óránként 10-15 percekre álljon fel, sétáljon, menjen ki a konyhába, nyújtózzon egyet. Manapság már okosórák is vannak erre a célra, melyek figyelmeztetik viselőjüket – ha órák óta ül –, hogy keljen fel, és sétáljon az egészsége érdekében. Ön betartja ezeket a gyakran hallott tanácsokat? Mi volt a leghosszabb egybefüggő idő, amit megállás nélkül – egy izgalmas regénybe belefeledkezve – írással töltött?

Általában nem szokott elragadni a hév, mondhatni ura vagyok a helyzetnek. Mindennap ugyanannyit írok, ha esik, ha fúj. Ha befejeztem a napi munkát, van egy futópadom, azon döntögetek világcsúcsokat. Azonkívül szeretek utazni: két könyv közti szünetben rendszerint elmegyek valahova, az utazás pedig csupa mozgás. És az agyamat is tornáztatom.

7. Aki már ennyi sikeres regényt írt, arról az ember feltételezi, hogy olyan rálátása van a filmek és szórakoztató irodalmi művek „forgatókönyvére”, hogy biztos nehéz már neki újat mondani. Ön szokott filmeket nézni manapság? És szórakoztató irodalmat olvasni? Tudnak még meglepetést szerezni Önnek a regényekben szereplő fordulatok? Egyáltalán van ideje olvasni? Továbbá bírja a szeme a rengeteg gépelés után, hogy kikapcsolódásként még olvasson is? Vagy ha épp nem ír, akkor inkább aktívan igyekszik pihenni, hogy kímélje a szemét?

Normális körülmények között sokat járok moziba, élvezem a jó filmeket. Úgy egyébként mindenevő vagyok: szeretem a fordulatos, ötletes történeteket. Bár már stadionokba nem járok, de nagy focirajongó vagyok: Hajrá Barcelona! Sok meccset nézek a TV-ben, bár lehet, hogy ezzel valóban rongálom a szemem, de hát azért van, nem? Azért ne higgye senki, hogy mert író vagyok, azért én azonnal kitalálom a kollégák regényeiben, hogy ki a gyilkos. Sokszor sejtem, de aztán tévedek. Ilyenkor azért megemelem a kalapomat az író előtt.

8. Ön, aki négy évtizeden keresztül (tudtommal) töretlenül sikeríró volt hazánkban, hogyan látja az irodalom alakulását akár Magyarországon, akár világszerte? Fejlődik az irodalom (például ötletek, esetleg színvonal terén), stagnál vagy inkább hanyatlik? Véleménye szerint az Ön írói pályájának melyik évtizedében jelentek meg a legjobb szórakoztató irodalmi könyvek? Önnek mi a kedvence (ha van)?

Azt veszem észre, hogy az irodalom jelentősége és vele együtt az írók presztízse is csökken. Egyéb médiák kicsit elvették előle a levegőt. De hát változik a világ: a következő nemzedékeknek nem ugyanaz tetszik, mint az apáiknak. Szerencsére. És ez így is van rendjén.

9. A könyvei nagyon gyakran jelennek meg dupla kötetben. Mi ennek az oka? Miért nem egy kötetesek ezek a kiadványok, vagy trilógiák? Az ilyen dupla kötetek mindig egyszerre jelennek meg, vagy az olvasók várni szoktak valamennyit a folytatásokra?

Annak, hogy a könyveim egy része két kötetben jelenik meg, elsősorban technikai oka van. Így ugyanis könnyebben kezelhető. Zsebbe és kisebb táskába is belefér, azonkívül a kötése is jobban bírja a strapát.

10. Van olyan kérdés, amit egy ilyen hosszú és sikeres írói pálya alatt még sosem tettek fel Önnek, pedig bizony jogos lett volna, vagy örült volna neki, ha valaki megkérdezi? Amennyiben létezik ilyen kérdés, mi lenne az? És megtenné, hogy meg is válaszolja? 😊

Mikor lesz már vége ennek a nyomorult járványnak?

Köszönöm szépen a válaszait, Kedves Lőrincz Úr!