Interjú Ferenc K. Zoltánnal

Black Dawn:
1. A Szentségtelen fohász című regényed a hatvanas évek Kádár-rendszerében játszódik Magyarországon. És a történet nem éppen annak a korszaknak a napos oldalát mutatja be, hanem a visszaéléseket, azoknak az embereknek a sorsát, akik kimondottan elszenvedői voltak azoknak az időknek. Úgy tudom, jelenleg Skóciában élsz. Volt annak a döntésednek, miszerint külföldre költözöl, köze olyasmihez, ami Veled – vagy esetleg családoddal – ebben az országban történt?

Ferenc K. Zoltán:
Először is szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért! Megtisztelő számomra, hogy itt, most beszélhetünk! A kérdésedre pedig a válasz egyszerű: Nem volt köze a Kádár-rendszerhez, sem pedig a későbbi politikai berendezkedéshez. 2017-ben költöztem Skóciába a feleségemmel, tehát 27 évvel a rendszerváltás után. Ennek abszolút magánjellegű okai voltak.

2. Miért pont abban a rendszerben játszódik a történet? Véleményem szerint maga a sztori van annyira izgalmas, hogy majdhogynem bármilyen környezetben megállná a helyét. Akár külföldön is játszódhatna.

Az első regényem, A halál színe vörös, ami 2019-ben jelent meg egy másik kiadónál, tartalmaz két olyan karaktert, akik a mostaniban is szerepelnek. Az a történet 1944-’45-ben játszódik Budapest ostroma idején, és szerettem volna ennek a két karakternek a történetét lezárni. Viszont mivel nem egy folytatástörténetről van szó, úgy kellett megírnom, hogy mindenki számára teljesen érthető és szerethető (vagy épp nagyon utálható) legyen! A két történet között nincsen tartalmi összefüggés. Így adta magát, hogy egy teljesen más korszakban játszódjon sok visszaemlékezéssel. Szándékosan nem a Rákosi-korszakot választottam, mert az túl kézenfekvő lett volna. Azokról az időkről mindenki tudja, hogy milyen volt. A kádári időkre sokan örömmel gondolnak vissza, így számomra egyértelmű volt, hogy a magam módján, de árnyalnék ezen a képen.

3. Mivel foglalkozol jelenleg Skóciában? Van köze az irodalomhoz vagy az íráshoz? Ha nincs, honnan jött az ötlet, hogy regényeket írj, és mióta tervezel ilyesmit?

Szakácsként dolgozom, ez a szakmám. Semmi közöm sincs az irodalomhoz, nem is volt! Én vagyok a legjobban meglepve, hogy most itt a könyvemről beszélgetünk, elhiheted. Emlékeim szerint 2015-ben gondoltam könyvírásra először, az ok pedig viszonylag egyszerű volt: Akkoriban rengeteg világháborús regényt olvastam, de tényleg rengeteget! Egyiket a másik után, volt, hogy egyszerre kettőt is. Naiv módon úgy gondoltam, hogy a magyar történelem ezen korszaka is feldolgozott téma már, hogy vannak világháborús magyar regények. Don-kanyar, debreceni páncéloscsata, az erdélyi harcok, Budapest ostroma stb… Aztán szomorúan láttam, hogy nincs! Illetve alig, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi! Ez tragédia! Szóval, úgy döntöttem, hogy lesz amilyen lesz, de írok egyet! Mivel korábban zenészként már írtam dalszövegeket, könnyebben ment, mint gondoltam. Most pedig itt vagyunk! 😊

4. Lesz folytatása a Szentségtelen fohásznak? Habár részben lezártnak érzem a történetet (ez szerintem még nem minősül spoilernek), de nem tartom kizártnak, hogy akár folytatni is lehetne a nyomozók kalandjait. Vannak ilyen terveid?

Nincs ilyen tervem! Én ezt a történetet lezártnak tekintem, nem érzek benne több „kraftot”. Ok nélkül nem akarom folytatni. Próbáltam minden történetszálat lezárni, és úgy érzem, ez sikerült.

5. Ha ezt a történetet befejezettnek tekinted, mit írnál meg szíved szerint legközelebb? Azaz van-e már új regény folyamatban? Ha igen, milyen műfajú? Körülbelül miről szól?

Dolgozom már egy új történeten, korszakot is váltok. Az 1800-as évek végére ugrunk vissza, viszont ennél többet nem mondanék erről. Saját koncepcióm, hogy minden történet valamilyen formában magyar legyen! Mi magyarok mindig is megtalálhatóak voltunk világszerte, és sajnos ebben komoly szerepe volt a politikának. Az 1848-as szabadságharc utáni megtorlások, az első világháború és a második, 1956… Sorolnom sem kell szerintem. Műfajon sohasem gondolkodtam, mindig csak egy érzés körvonalazódik bennem, hogy milyen hangulatot szeretnék megfogni és átadni.

6. Kimondottan azt tervezed, hogy politikai témájú könyveket fogsz írni olyan következetesen, mint mondjuk, Ian Fleming esetében a James Bond kémregények? Tehát ez egy folyamatosan tartott stílusirányzat lesz nálad a jövőben, vagy inkább csak egy független ötlet volt, amit ezentúl sok más, eltérő műfajú alkotás követ majd?

Klasszikus értelemben a fohász sem politikai regény, egyszerűen csak a korszak miatt megkerülhetetlen volt, és az emberek életére mindennapos hatást gyakorolt. Nem vagyok politikus (és nem is leszek), így ezt a témát én óvatosan kezelem. A jövőbeli sztorikkal kapcsolatban pedig annyit mondok: ha egy történet olyan időszakban játszódik, amikor muszáj valamilyen formában az akkori politikai légkört megjeleníteni, akkor lesz benne ilyen szál, ha elvethető, akkor pedig nem. Erőltetni nem akarok olyasmit, amit nem muszáj. Az biztos, hogy történelmi témájú könyveket fogok ezután is írni, és abban is biztos lehet mindenki, hogy ezek nem kedves tündérmesék, és nem vidám sztorik lesznek!

7. Az előző kérdéshez kapcsolódóan: Ha valaki kimondottan valós eseményekre alapozott, politikai, történelmi regényeket ír (például „Hitler utolsó évei és bukása”), attól nyilván nem várnak mást, és kialakul egy olvasótábora, akik pontosan azért fogják venni a szerző könyveit, mert olyanok, amilyenek.
De mi a helyzet a kevert irodalmi műfajokkal, amikor valaki a politikát thriller műfajjal vegyíti? Nincs ennek olyan veszélye véleményed szerint, hogy a thriller rajongókat esetleg elijeszti a politikai töltet, mert ők egyszerűen csak egy izgalmas – de politikamentes – thrillert szeretnének olvasni? Tehát nem tartasz attól, hogy ez megosztja majd az olvasótábort, és a politikai tartalom miatt esetleg lesz majd, aki nem nyitja ki ezt a – kimondottan izgalmas és lebilincselő – könyvet?

Én ezt pont fordítva látom! Rengeteg krimi, thriller, horror témájú könyv (és film) érinti a politikát, viszont a politikai témájú regények nem feltétlenül érintik a fentebb említett műfajokat. Korábban már említettem, hogy szerintem nem politikai regény a fohász, és nem érzem azt, hogy későbbi regényeknél ez változna. Nem szeretnék mást, csupán izgalmas, sokkoló és kegyetlen történeteket írni, ehhez pedig nekem a történelem adja a legjobb táptalajt. A történelem kevésbé ismert fejezetei, amikről, ha tanultunk is az iskolában, akkor is csupán érintőlegesen, címszavakban. De a kérdésedre visszatérve: szerintem ma már nincsenek vegytiszta műfajok, mert hatást gyakorolnak egymásra, és építkeznek is a másikból. Ezt az olvasók tudják a legjobban! Tehát szerintem ez a veszély nem áll fenn, főleg, hogy semmilyen aktuálpolitikai tartalom nincs a könyvben.

8. Mit volt a legnehezebb megírni ebben a regényben? Volt-e olyan motívum, jelenet vagy párbeszéd benne, aminek többször neki kellett futnod, mert nehezen boldogultál vele? (Spoilermentes választ kérnék erre! 😊) És mi volt benne az, amiről számodra a legélvezetesebb volt írni, és szíved szerint még többet meséltél volna róla, ha a koncepció – vagy a terjedelem – engedi?

A hitelesség volt a legnehezebb. Nem egy olyan eset volt, amikor a tudásom cserben hagyott, és történésszel kellett egyeztetnem. Mivel az ország teljesen máshogy működött akkor, a boltokban is teljesen más árucikkek voltak kaphatóak, ezért bizony a kutatómunka volt a leghosszabb idő. Konkrétan emlékszem egy részre, ami összesen 1 oldal, ám az ott leírtak miatt majdnem egy hónapot kellett kutatnom. Nem mernék leírni fals dolgot, mert nagyon megüthetném a bokámat miatta, így erre különösen nagy figyelmet fordítottam, és ez a jövőben sem fog változni! Emiatt nem is fog évente több regényem megjelenni. De aki ezt az utat választja, az ne sírjon miatta! 😊 Az okkult szálról szívesen írtam volna többet, viszont meg kellett találni az egyensúlyt. Mégsem írhattam egy Kádár korabeli urban-fantasyt…

9. Szoktál hazajárni Magyarországra? Tartanál író-olvasó találkozót itthon, ha úgy alakul?

Magyarország a hazám, és ezen semmi sem változtat! Szoktam hazajárni, de most a vírus miatt 2019 októbere óta nem volt rá lehetőségem! Nagyon várom már, hogy újra Budapest utcáin sétálhassak! Az író-olvasó találkozón pedig nem gondolkodtam még. Aki ismer, az tudja, hogy egy bohóc vagyok, és kollektív röhögés lenne egy ilyen esemény, de miért is ne?

10. Milyen reményekkel állsz most e megjelent regény fogadtatása elé? Szerinted mit fognak róla mondani az olvasók?

Erre nem tudok konkrét választ adni. Lehet, hogy tetszeni fog nekik, lehet, hogy nem. Ki tudja? A téma necces, viszont szerintem jól sikerült, egységes műről van szó. Szóval meglátjuk!

11. Mit üzennél akár a jelenlegi, akár a jövőbeli olvasóidnak? Esetleg kinek mondanál köszönetet azért, amit eddig irodalmi téren elértél?

Annyit üzennék, hogy jó olvasást kívánok! Köszönetet pedig mindenkinek mondok, aki megveszi, és elolvassa. Külön köszönetet szeretnék mondani azoknak az embereknek, akik billentyűzetet ragadtak, és kritikát írtak, vagy csak egy kommentet, esetleg nekem személyesen üzentek! Nélkülük biztosan nem lett volna annyi erőm, hogy újra regényírásra adjam a fejem! Szóval köszönöm nektek!