Interjú Richard Zane-nel

Black Dawn:
1. A Facebook oldalad alapján úgy látom, hogy elég sok könyved megjelent már. Többnyire más és más írói álneveken. Első kérésem tehát: Felsorolnád, hogy eddig milyen neveken írtál regényeket? (Már amelyik publikus, és szívesen megosztod velünk.)

Richard Zane:
A kilencvenes éveket Izraelben töltöttem egy ottani magyar nyelvű hetilapnál, ott kezdtem el használni a Mordechai Schoenfeld nevet. Hazatértem után e néven jelentek meg az első könyveim, de a zsidó név alapján könnyen beskatulyázták. Ekkor jött Marcus Lord mint egy hamisítatlan izraeli kémregény szerzője, később pedig Lola Franck, mint egy hamisítatlan romantikus regény szerzője. Ez a könyvem, a Capri hold sokak szerint a legsikerültebb. A Vámpírhoroszkóp kiadása előtt a kiadó azt javasolta, legyen új név. A Richard adott volt, Zane-nek pedig a világ legjobb vámpírregénye, Steven Spruill A sötétség urai egyik főszereplőjét hívják. Azt hiszem, a nem kimondottan magyar témájú műveknél ez a név marad is egy jó darabig.

2. Mióta írsz regényeket? Hányat írtál eddig összesen, és ebből mennyi jelent meg akár magánkiadásban, akár könyvkiadónál?

Nagyon korán tanultam meg olvasni, magamtól, az utcai feliratokat betűzgetve kérdezgettem apámtól, mi mit jelent, így vált lehetővé az, hogy már az óvodában kikötői verekedésekről, prostituáltakról és kábítószerről mesélgettem a többieknek Rejtő Jenő és Raymond Chandler nyomán, 1969-1970-ben. Ekkoriban kaptam egy kandúrt, neki köszönhetően született az első eposzom Macskavár címmel, ezt egyébként nemrég újra megzenésítettem, és jelenleg egy kiadó ítéletére vár. A koraérettségnek köszönhettem, hogy első osztályban, a második tanítási napon intőt kaptam, mert olvasásórán odafigyelés helyett Joy Adamson örökbecsűjét, az Elza és kölykeit olvastam a pad alatt, és azt hitték, a képeket nézegetem. Jóval később, 1984 körül dobta vissza a Magvető valamelyik „komolyabb” szárnypróbálgatásomat, aztán a KJK majdnem kiadott tőlem egy abortusz-ellenes horrort, amiben az elkapart magzat afféle szuperintelligens rémmé fejlődik a Balatonban – érdekesség, hogy ehhez a műhöz a szakmai részleteket boldogult Czeizel Endre szolgáltatta rendkívül segítőkészen és nagyvonalúan. Sajnos a kiadó végül visszalépett, mert „csak” húsz- vagy harmincezer példányt rendeltek meg a terjesztők, és így – akkoriban – már nem érte meg. Izraeli évtizedem az újságírásra, a tudósításokra ment el, így írói pályafutásom csak 2001-ben kezdődött el Köves József, „a könyvszakma kis öregje”, a K.u.K. kiadó vezetője felbecsülhetetlen értékű segítségével. Összesen tizenhárom könyv jelent meg tőlem eddig, ebből tizenegy nyomtatásban, egytől egyig abszolút piaci viszonyok között, minden önerőtől, közpénztől vagy mecenatúrától mentesen.

3. Milyen irodalmi műfajokban próbáltad ki eddig a tehetségedet? Szerinted melyikben vagy a legjobb? És Te melyikben szeretsz leginkább alkotni?

Kezdődött a Közel-Kelettel – „írj arról, amit ismersz” –, ezek a könyvek az infotainment, tehát szórakoztatva informáló kategóriában tartoztak, ehhez képest előfordult, hogy egyetemek politológiai karán ajánlott olvasmányok lettek – nem azért, mert tudományos igénnyel születtek, hanem mert akkora a hiány ezen a területen. A Quo vadis, Izrael?-ben eldolgoztam a kilencvenes évek izraeli-arab békefolyamatát, és megírtam az egyedüli magyar nyelvű Jasszer Arafat-életrajzot. 9/11 után 14 nappal az utcán volt az Oszama bin Laden, terrormilliárdos című könyvem, ami bestseller lett. Voltak interjúköteteim, kémregény, vámpírkönyv, romantikus mű, a már említett Capri hold, amiben nászutam hangulatát is felelevenítettem. Leginkább melyikben szeretek alkotni? Ez jó kérdés. Nem emlékszem arra, hogy bármelyik könyv alkotása közben jobban vagy rosszabbul éreztem volna magam.

4. Láttam valahol egy általad írt – borítója alapján kissé botrányosnak tűnő – könyvet, amit Dopemannel, a közismert rapperrel írtál együtt. A címe: Könyvet akartatok? Nesztek!
Mesélnél a regény megírásának körülményeiről, hogy például honnan jött ez az egész ötlet? Kiben merült fel először? Benned vagy Dopemanben? Hogyan zajlott maga a munkafolyamat? Ne értsd félre, nem alvilági vagy zűrös ügyekre vagyok kíváncsi, hanem egyszerűen csak arra, hogy milyen volt Dopemannel együtt dolgozni, hogy hogyan sikerült szerintetek a könyv, és milyen fogadtatásban részesült a mű akár a közönség, akár a szakma részéről?

Dopeman akart könyvet, valakivel el is kezdte, de nem tetszett neki a készülő mű. Ha jól emlékszem, Dopeman édesapja kapcsolatban állt a Kalandor kiadóval, ahol több könyvem jelent meg, és aminek elég sokat fordítottam is. Megegyeztünk abban, hogy interjúkötetet csinálunk. Emlékszem, akkoriban először történt, hogy nem fizetett egy másik kiadó, tönkrementek, vagy mi volt, már nem emlékszem, és ez szóba jött, amikor kocsival mentünk valahová. És mondta a Laci, hogy ők szívesen megkérik az illetőt, hogy fizessen. De én tudtam, hogy a pasas tényleg csődben van, meg gondoltam, azért rázós is ez az egész, mondom, inkább hagyjuk a fenébe, benyelem azt a pár százezer forint mínuszt. Ma az milliós tétel lenne. Más idők jártak. És elkezdtük csinálni a Liszt Ferenc téren, a Vianban az interjúkat, Dopeman, én meg a kicsi Dope, mini kazettás magnóra. Nagyon bejött, ami a közönséget illeti. A szakmának már nem annyira tetszett. Meg akartunk szólaltatni pályatársakat, de nem voltak oda a lehetőségért. Érződött ez Majkán, de főleg Ganxsta Zolee-n, aki eggyel alattam járt általánosba anno, míg engem ki nem csaptak onnét. Ganxsta már a telefonban megmondta, hogy nem akar szerepelni semmilyen könyvben. Amit azon nyomban támadás ért, a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szövetsége a megjelenés napján feljelentett minket kábítószer-fogyasztás népszerűsítéséért. Valószínűleg el se olvasták, hiszen akkor tudták volna, hogy ha van könyv, ami a kábítószer-fogyasztás ellen íródott, akkor ez az. Mindegy, mehettünk a Gyorskocsi utcába, elsőnek Dopemanék, másnap én. Persze az illetékes nyomozó is csak somolygott a vádakon. Nála volt a könyv, a háromnegyedénél nyitva.

5. Szintén a Facebook oldaladon sok utazós képet láttam Rólad. Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol? Az utazás a munkád része, vagy ez csak hobbi, időtöltés, amely során szerzett élettapasztalatokat a regényeidben is felhasználod/kamatoztatod?

Két regényem, a Fekete narancs és a Szerelmem, Tel-Aviv is a pergő-vibráló tel-avivi élet utáni keserves honvágyból fakadt. A Capri holdban kamatoztattam a Capri szigetén töltött hetet, elég kétségbeesett helyzetben, a nagy pénzügyi világválság idején, amikor minden hónapban megduplázódott a lakásrészlet, és mindenki széttárta a karját, és azt mondta: bocsesz. Mikor a Capri hold kész lett, elküldtem huszonöt-harminc kiadónak, köztük Köves Jóskának és a K.u.K.-nak – de neki a feleségem nevén. Egy nap alatt meg is jött a válasz, hogy elutasítva. Mint annyi kiadónál, náluk is ki volt adva a titkárnőnek, hogy a beérkező kéziratokat olvasatlan vissza kell dobni. Huszonnégy órán belül. Heti ötvenet kaptak már akkor is, tengernyi író volt Magyarországon. Na, akkor küldtem egy mailt, mondom, Jóska, én voltam az… Mire ő: „Ezt hívják pozitív átverésnek”, és kiadta. Sajnos nem utazással foglalkozom, bár megfordultam egy-két helyen. Hivatásom hatéves korom óta az írás, de muszáj közalkalmazottnak is lennem közben, máskülönben ki fizetné utánam a fizetnivalókat?

6. Mikor kezdtél el dolgozni a hamarosan megjelenő T, mint Testvériség című történelmi akcióthrilleren? Úgy tudom, ebben a könyvben sok a történelmi vonatkozás – egy részük tényeken alapul, egy részük pedig fikció –, Amerikában, Franciaországban továbbá Romániában, a hatvanas években játszódik, és nagyon hitelesen mutatja be azt a kort és az akkori politikai helyzetet. Honnan származik a tájékozottságod ezekben a témakörökben? Magad is dolgoztál politikai pályán (esetleg akár az Egyesült Államokban), vagy ez csak hobbi, azaz érdeklődés? És a történelem? Számodra ez szakma vagy szerelem? Esetleg mindkettő?

A politikai pályától Isten őrizzen! Mindig igazat mondanék, és az igazság ugyan szabaddá tesz, de egyben gyűlölt emberré is, mert a nagy átlag jobb szereti a megszokott hazugságkomfortját. Szakmám nincs, csak az írás, a történelem inkább szerelem: Fordítottam is világtörténelmet, de főként a hidegháborús időszak után érdeklődöm. Ezen belül a hatvanas évek első fele egy rendkívül izgalmas, feldolgozatlan, felfedezetlen terület, benne az én születési évemmel, 1963-mal, amikor aláírták az atomsorompó-szerződést, kitört a Profumo-botrány, ekkor járt először nő a világűrben, tombolt a beatlemania, és persze meggyilkolták Kennedyt huszonhat nappal a születésem előtt. Pár éve meg lehetett figyelni a mozifilmekben egy retrovonulatot erről a korszakról, de aztán ez elhalt, nem folytatódott, pedig Spielberg is csinált zseniális filmet Tom Hanksszel Kémek hídja címmel úgy fél évtizede, s mégis: ez a korszak továbbra is kiaknázatlan. Honnan a tájékozottság? Olvasni kell, rengeteget, a neten már középfokú angol nyelvtudással is rengeteg információt találunk, csak meg kell tanulni megválogatni a forrásokat. A T, mint Testvériség ősváltozata jó harminc éve készült, amikor még nem volt ennyi hozzáférhető információ. Egy jó barátom állított be hozzám a könyv mottójául szolgáló néhány soros gépelt szöveggel, amit ébren álmodott, és ami így szólt:

Néha az jut eszünkbe: vajon ki vagyok én?
Olyankor történik ez meg velünk,
amikor olyasmit cselekszünk vagy gondolunk,
amitől megdöbbenünk;
amit nem hittünk volna magunkról;
ami után önkéntelenül felmerül a kérdés:
ez valóban én lennék?
S ha nem, hát ki volt ez?
Mi van akkor, ha olykor valóban nem önmagunk, hanem valaki, valami más vagyunk?
Mi van akkor, ha valakit elragad a Testvériség?…

Mondom, ez az öt mondat egy kész regény… és elkezdtem filozofálni, mi van akkor, ha a lélekvándorlást vesszük alapul? Mi van akkor, ha valakit hipnotizálnak abban a reményben, hátha visszaemlékszik előző életeire? Aztán jött a gengszterváltás, vergődtem a különböző kéziratokkal, mint a partra vetett hal. Persze akkor még se telefon, se internet, úgyhogy elegem lett, felhívtam az izraeli követséget, hogy ki akarok vándorolni innét. 1991 augusztusában aztán már a tel-avivi strandon vedeltem a sört, és tíz évig eszembe se jutott, hogy a magyar könyvkiadással vesződjek. Sokáig kitartott az a nyár.

7. Sok érdekes, ígéretes dolog van a T, mint Testvériségben: Szélhámos hipnotizőrök, akik azzal hitegetik gyanútlan áldozataikat, hogy képesek visszavinni őket előző életükbe. Továbbá olyan személyek is akadnak a regényben, akikben valóban ott szunnyad egy felébredni készülő, régi korból származó – ráadásul igen veszélyes – személyiség. Mindez Kennedy elnök idejében játszódik, a történet legnagyobb része konkrétan 1962-ben. Miért pont erre az évre esett a választásod? Hipnotizáláshoz, reinkarnációhoz vagy akár régen élt, hírhedt hadurak modern korokban történő feléledéséhez szinte bármelyik év megfelelő lehetett volna. Mitől különleges a történet szempontjából az 1962-es év? És miért különleges a Te számodra?

1962 mint egy új korszak hajnala jelenik meg a mai ember tudatában, és az is volt. 1962-re sok minden kikristályosodott. Számos korábbi gyarmat függetlenné vált. Pontosan tudni lehetett, hol húzódnak a szabad világ határai, és mindenki megválaszthatta, kivel van. Átláthatóvá vált a történelem, és a regényben új életre ébredő történelmi szörnyetegek – Hitler, Drakula, Eichmann és a többiek – fel tudták mérni, hol nyílik számukra a legjobb esély a kiteljesedésre.

8. Te fellelhető vagy bármilyen formában is a regényeidben? Akár a T, mint Testvériségben szereplőként? Szoktál karakterek szájába adva saját véleményt hangoztatni, vagy amit leírsz, az inkább csak szórakoztatási célból kerül bele a történetbe? Ebből adódik a kérdés: Szerinted jó ötlet az, ha az ember ilyen értelemben beleírja magát a saját könyvébe, azaz véleményt nyilvánít akár politikai, akár más témákkal kapcsolatban?

Ebben a regényben nem szerepelek. Általában nem szokásom, hogy beleírjam magam, utoljára serdülőkorban volt ilyen – írói gyerekbetegség, amikor valaki azt hiszi, hogy a személye bárkit is érdekel, bármennyire is releváns ebben a világban. Az írás, már ha jó, lecsatornázás, amibe természetesen belefér a saját vélemény és annak ellenkezője is. Véleménynyilvánítás? A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, és senki nem kíváncsi a másikéra. Már jobb esetben. Aztán meg figyelembe kell venni, hogy ha az a vélemény – vagy éppenséggel tényközlés – túlságosan markáns, a techgólemek egy pillanat alatt befogják bárkinek a száját. Persze szabadság van, akkor is mondasz, amit akarsz. És ahol tudsz. Mindazonáltal készülőben van olyan könyvem, amiben lesznek önéletrajzi elemek, illetve mások életrajzi elemei, ezek funkciója azonban alapvetően a korrajz hitelesítése, nem holmi öncélú, szellemi maszturbálás.

9. Van olyan irodalmi műfaj, amiben még sosem alkottál? Van olyan, amiben akkor sem alkotnál, ha felkérnének rá? Ha nem, miért nem?

Az úgynevezett szépirodalomban még sohasem alkottam. Ha felkérnének rá, akkor természetesen megtenném busás előleg fejében, mert hát pénzből élünk. Mi a szépirodalom? Te fiatal vagy, nem emlékezhetsz rá, de annak idején létezett egy hatkötetes irodalmi lexikon, amit a színe után úgy hívtunk, Spenót. Nos, a Spenót arról volt híres, hogy miközben a legutolsó, teljesen ismeretlen, nulla olvasottságú, alkalmasint évszázadokkal ezelőtt élt senkikről is megemlékezett, egyetlen szó nem állt benne minden idők legolvasottabb magyar regényírójáról és színpadi szerzőjéről, akit úgy hívtak: Rejtő Jenő. Más hibái is voltak a lexikonnak, például ledorongolta Faludy György akkoriban csak szamizdatban terjesztett Villon-átköltéseit, mondván, mennyire hiteltelenek, nem szöveghűek – miközben mindenki tudta, hogy ezek gyakorlatilag Faludy saját költeményei! –, és még példát is hozott talán Szabó Lőrinctől, mondván, ez igen, ez az igazi Villon-fordítás! Miközben katasztrófa volt, főleg Faludyval összevetve. Visszatérve az úgynevezett szépirodalomra – amibe persze nem tartozik bele a valóban zseniális Kosztolányi, Ottlik Géza vagy Fejes Endre –, a legjobban talán az Omega egykori dobosa, néhai Laux Jóska határozta meg ezt az alapvetően öncélú elefántcsonttornyot. Lauxnak sokat fordítottam, amikor könyvkiadót vitt az Eötvös utcában, és egyszer kérdeztem tőle, hogyan lehetne magyar könyvekkel betörni legalább az angolszász piacra. Mire elfintorodott, és azt mondta: „Az a baj, hogy a magyar írók kizárólag olyasmiről képesek írni, ami senkit sem érdekel.”

10. Mik az írói terveid a közeljövőre nézve, mondjuk, az elkövetkezendő két évre? És mik a hosszú távúak, amit még nem mersz konkrétan tervezni, de szeretnéd egyszer elérni?

Rengeteg tervem van, rövid és hosszú távon egyaránt. Bátran tervezek konkrétan, miután Isten segítségével százhúsz évig fogok élni, mint Mózes, tehát a térfélcsere még hátravan. Készülőben egy Hidegháború című trilógia, amiből mindhárom, egyenként is olvasható rész előrehaladott állapotban van. Készülőben egy budapesti emberrablásos krimi, ez is olyan hetven százalékon áll. Tervezem a Vámpírhoroszkóp folytatását. Szeretném megírni Gerhard Schmidhuber német tábornok történetét. akinek a budapesti zsidó gettó lakosai az életüket köszönhették annak idején. Az igazán nagy elképzelés megvalósulása persze nem csak tőlem függ. Ez pedig nem más, mint hogy valamelyik művemből még az életemben film készüljön, mégpedig szuperprodukció.

11. Kinek vagy leginkább hálás a T, mint Testvériség közelgő megjelenéséért, vagy ki mindenkinek?

Nem igazán vagyok hálás. Ha nem hinném, hogy mindennek megvan a maga ideje, azt mondanám, ennek a könyvnek már rég kint kellett volna lennie a ponyván. Majdnem ki is adták, már nem emlékszem pontosan, hogy volt, de vagy az történt, hogy két szerkesztőnek kellett rábólintania, és csak az egyiknek tetszett, vagy a kiadóvezető vétózta meg – valami ilyesmi. Amiért viszont igenis hálás vagyok: a szerkesztés – meg kell mondjam, ilyen gondossággal, mint az Arte Tenebrarum, még nem jártak el együttvéve az összes könyvem esetében sem (olyan volt, hogy szét akarták barmolni) –, valamint a borító. Utóbbi mindenki szerint díjnyertes, amiért már csak azért is hálás vagyok, mert sok könyvem csapnivaló, panelekből összerakott, fantáziátlan borítót kapott, és amelyik véletlenül nem, az a nyomdában „besült”, azaz csillogó felület helyett matt lett.

Köszönöm szépen a válaszaidat, és sok sikert kívánok a továbbiakban!