Interjú Bert Millerrel

Black Dawn:
1. Úgy tudom, református lelkész vagy. Én még nem hallottam olyan lelkészről (bár nem állítom, hogy ne létezne olyan), aki szórakoztató irodalmi regényeket ír. Te melyik szakmával kerültél előbb kapcsolatba, melyikre kezdtél először vágyni, élethivatásként gondolni rá: a lelkészi vagy az írói pályára?

Bert Miller:
Igen, református lelkész vagyok, és egyértelműen a lelkészi hivatással kerültem először kapcsolatba. Már elég korán – egészen pontosan hatévesen – elhatároztam, hogy lelkész leszek. Persze az irodalmat mindig is kedveltem, kamaszként verseket írtam, és western ponyvákat, amik annak idején megmaradtak az asztalfióknak, kiadásra gondolni sem mertem. Aztán amikor egyértelműen a kereszténység mellett, majd végérvényesen a lelkészi hivatás mellett döntöttem, a szórakoztató és szépirodalom egy kicsit háttérbe szorult az életemben. A regényírás gondolatával mindig is kacérkodtam, hiszen voltak ötleteim, de mindig félredobtam a gondolatot azzal, hogy biztos nem lennék sikeres vagy tehetséges.
A fordulat az elmúlt év végén következett be, amikor Gabriel Wolf (Farkas Gábor) ajánlotta figyelmembe az Arte Tenebrarum Kiadó éppen aktuális, jelenleg is futó Az utolsó című sci-fi novellapályázatát. Neki is leselkedtem, és ennek az eredménye egy 89 000 karakteres, szinte kisregény terjedelmű novella lett, A felemelkedés, ami reményeim szerint meg is fog jelenni Az utolsó című sci-fi antológiában, április-május környékén. Már a novella készülésének idején felmerült a gondolat Gáborban és bennem is, hogy az alapötlet annyira jó, hogy érdemes lenne folytatni. Ennek lett az eredménye egy tervezett apokaliptikus sci-fi sorozat, aminek az első része meg is jelent e-könyvben, A menedék címmel. Előbb jelent meg, mint az antológia, tehát A felemelkedést, mintegy előzményként olvashatják majd az olvasók. Jelenleg a második részen dolgozom, aminek Az örökség lesz a címe, a harmadik rész pedig A pápa lesz, ami nem teljesen zárja majd le a történetet, hiszen további folytatásokat is tervezek.
Amióta ezen a regényen dolgozom, azóta élvezem az írást, persze nem jut rá annyi időm, mint egy hivatásos írónak, de minden pillanatát szeretem annak a folyamatnak, amikor létrejön egy történet.

2. Az utolsó rend című háromrészes történet egy apokaliptikus sci-fi. Mennyiben kapcsolódik a regény története a Bibliában olvasható és emlegetett világvégéhez? A sorozat teljes fikció, vagy van valóságalapja? Akár a Bibliában említenek-e a könyvben elhangzó dolgokat, vagy akár történt-e már Veled az életben olyasmi, amik a sztoriban elhangzanak?

A történet alapvetően a bibliai eszkatológián, apokaliptikán alapul, de annak eseményeit rugalmasan kezelve. A fő alakok, a Sátán és az Antikrisztus személye valóban bibliai alakok, de Az utolsó rend mint olyan intézmény, amely menedéket nyújt, és harcba száll a természetfeletti gonosz hatalmakkal, az én írói alapötletem, ilyenről a Bibliában nem olvashatunk.  Ahogy mindig ki szoktam hangsúlyozni a regény kapcsán: nem teológiai értekezést írok, hanem sci-fit. A történet persze fikció, Joe, a lelkész főszereplő életének eseményeit valamennyire inspirálta a személyes sorsom, de döntő befolyással nem bírt a regényre.

3. Mintáztál elő személyekről karaktereket a könyvben? (Nevek említése nélkül persze.)

Ez érdekes kérdés! Az első részben és A felemelkedésben egyértelműen nem, ezekben inkább a saját magam karakterét, érzésvilágomat, habitusomat „osztottam” szét két szereplő között. Valahol én vagyok Joe, és valahol én vagyok Wyatt is. A későbbi, és a jelenleg készülő Az örökség című, második részben viszont már lesznek olyan karakterek, akik valós személyekről vannak mintázva, és nem biztos, hogy pozitív karakter az illető. 🙂

4. Hogyan tudnád saját szavaiddal röviden összefoglalni a sorozatot? Mi a lényege? Mit üzen a hívő és a nem hívő olvasóknak?

A hívő ember számára a regény akár egy hitmélyítő irodalom akar lenni, aminek a legfőbb üzenete az, hogy egy olyan korban élünk, ahol a kereszténység fennmaradása azon múlik, hogy langyos, vasárnapi keresztényekből tudunk-e olyan hívő emberekké válni, akik ezt a mindennapjaikban is megélik.
De a regény szól a nem hívőknek is. Hiszen abban keresztények és nem keresztények is egyetértenek, hogy van bűn, és van gonosz a világban, csupán ezek eredete adja a vita alapját. A gonosz erőknek pedig nem adhatjuk át magunkat, azok ellen harcolni kell bármi áron, ha az emberiségnek olyan jövőt akarunk, amely nem torkollik egy olyan apokaliptikus világba, amelyet például a Mad Max sorozat ábrázol.
Hadd idézzek egy kis részletet A menedékből:
Mert a nyomorúság nem az éhezés, nem a kifizetetlen számlák, nem a mindennapi létbizonytalanság. Hanem a bűn és a halál! Minden más emberi nyomorúság két ősoka.” – Ezek az Isten szájába adott sorok elfogadhatóak mind hívő, mind nem hívő ember számára, hiszen ez utóbbi is egyetért abban, hogy a bűnnek van eredője, hiszen ha nem lenne bűn, nagyravágyás, igazságtalanság ebben a világban, akkor nem léteznének olyan rendszerek, amelyekben valakinek is mindennapi megélhetési problémái vannak. Persze mind a keresztény hit, mind a humanizmus, más-más megoldást és választ kínál az eredetre és a megoldásra, ebben az alaptézisben egyetérthet keresztény és nem keresztény, de jóérzésű ember, ahogy abban is, hogy ez ellen küzdenünk kell.

5. Van a trilógiának bármilyen szempontból evangélizáló  célja? Vagy az Isten, Lucifer és az angyalok emlegetése csupán szórakoztató irodalmi/misztikus jelleggel kerültek bele a történetbe?

Ahhoz, hogy a regényt nem komoly, teológiai irodalomnak szánom, az is hozzátartozik, hogy az elsődleges célja nem az evangélizálás, hanem a szórakoztatás, és az elgondolkodtatás, mind hívő, mind nem hívő emberek számára. Az evangelizálásra más eszközöket is használhatok, például Az engesztelés misztériuma című igehirdetés-kötetem, amely lényegében hat prédikáció, és Jónás könyvét magyarázza végig. Ez egy egyértelműen evangelizációs igehirdetés-sorozat, a Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában és kiadásában jelent meg 2019-ben, és kizárólag egyházi jellegű terjesztésére került sor. Egyébként tegnap – az interjúra készülve – megnéztem a rólam szóló Google találatokat, arra gondolva, hogy talán te is megnézed, és meglepődve konstatáltam, hogy ezt az igehirdetés kötetet már a Bookline, a Libri és a Régikönyvek is forgalmazza antikvár kategóriában.
Azt, hogy Isten, Lucifer, az angyalok hogyan vannak jelen a történetben, mindig az adott olvasó dönti el, saját világnézete, hitvilága alapján. Egy nem hívő, vagy akár liberális teológiát valló keresztény számára lehetnek ezek a szereplők szimbólumok, amik a rosszat és a jót fejezik ki, egy bibliahű keresztény számára pedig ezek a karakterek valósak, ahogy számomra is.
Ezenkívül a történet tartalmaz olyan elemeket is, amik egy – hogy így fogalmazzak – kevésbé nyitott keresztény számára akár megbotránkoztatóak, tévtanítás-gyanúsak is lehetnek, például az, hogy Gábriel arkangyal próbálja rábeszélni Lucifert – hiszen régen barátok voltak –, hogy hagyjon fel a lázadással, és térjen vissza Istenhez. A legtöbb keresztény teológus elutasítaná ennek a halvány lehetőségét is, ahogy teológusként talán én is, de mindez egy sci-fi regény!

6. A magánéletedben mennyire köztudott, hogy sci-fi könyveket kezdtél írni? Mennyire teszed külön lapra a papi és a sci-fi írói hivatást? A gyülekezeted tagjai például tudják, hogy ilyesmivel is foglalkozol? Ajánlottad már nekik a sorozatot? Szerinted megértenék, hogy miért szeretnél szórakoztató irodalomban érvényesülni mint író, vagy ez esetleg túlzottan távol áll a gondolkodásmódjuktól?

Jó néhányan biztos tudják már, bár nem csaptam neki nagy hírverést, de annyira nem is akartam eltitkolni. A lelkészi mivoltom és az írói karakterem egyértelműen két külön „szerepszemélyiség”, amelyeket külön kezelek, de úgy, hogy közben mindkét tevékenységem kölcsönösen megtermékenyítő hatással legyen egymásra. Ezalatt azt értem, hogy A menedékben például Melissa Istennel való találkozásának jelenetére erőteljesen hatott egy régebbi, kicsit formabontó igehirdetésem, amelyben mint igehirdető, személyesen, egyes szám első személyben szólaltam meg mint „Isten”. Egyházunk teológiája ugyanis vallja, hogy „predicatio verbi Dei est verbum Dei”, azaz Isten igéjének, szavának hirdetése maga Isten igéje.
Ugyanakkor nemrégiben felfedezett írói mivoltom is hozhat igehirdetői munkásságomba megújító, kicsit formabontó elemeket, amelyek az igehallgatók számára is gyümölcsözőnek bizonyulhatnak.
Gyülekezetem tagjai között már ajánlottam, hiszen szerzői Facebook oldalamat kedvelik olyanok is, aki rendszeresen járnak istentiszteletre. Egy-két lelkész kollégámat is megkértem, hogy mondjon róla véleményt, ezekre a véleményekre még várok. 🙂
Egyesektől biztos fogok kritikákat is kapni, de eddig, akikkel szóba került a téma, azok örültek neki, és érdeklődést mutattak a regény felé. A kritikák nem zavarnak, hiszen ami bennem van tehetség, gondolat, érzés, azt kötelességem másokkal is megosztani, akkor is, ha valaki nem tudja elfogadni azt, hogy egy lelkész lehet mellette sci-fi író is.

7. A fenti kérdéshez kapcsolódik: Lehet az bármilyen szempontból is bűn, ha egy pap kitalált történeteket/fikciót ír? A tízparancsolat tudtommal nem említi. De a Biblia szerint ez Istennek tetsző vagy nem tetsző dolog? Ez most semmiképp ne vedd kritikának! Azért kérdezem, mert volt egy pap ismerősöm, aki azt mondta nekem: „Ne foglalkozz a történelemmel, sem a bugyuta, kitalált történetekkel a tévében. Csak a jelen számít, és hogy a jelent Isten akarata szerint éld.” Nekem ez akkor furán hangzott, és nem értettem egyet vele. (Bár ő egy idős, régivágású lelkész volt.) Neked mi a véleményed arról, amit mondott?

Ha egy lelkész ír egy kitalált történetet, az semmiképpen nem lehet bűn, hiszen, ha megnézzük az evangéliumok jézusi példázatait, azokról is tudjuk, hogy kitalált történetek. Nagy erkölcsi és hitbeli mondanivalóval bírnak, de nem valós történetekként, hanem egyfajta szimbólumokként kell őket értékelnünk, amelyek valami magasabb igazságra akarnak rámutatni.
Csak hogy egy közismertebbet említsek: Ott van a tékozló fiú példázata. Nem valós a történet, Jézus „találja ki”, hogy bemutassa az Istenhez való visszatérés folyamatát. A példázatban az apa maga Isten, a tékozló fiú pedig az, akik mindannyian vagyunk Istentől távol. Vagy egy másik: az irgalmas szamaritánus példázata. Jézus azt példázza egy megható, „kitalált” történeten keresztül, hogy bőrszínre, vallásra, meggyőződésre való tekintet nélkül irgalmasnak kell lennünk felebarátunkhoz, és teszi ezt úgy, hogy zsidóként, az akkori zsidó hallgatók körében enyhén szólva nem szeretett szamaritánusok közül választja ki az irgalmasság példáját. És ennek az erkölcsi mondanivalója még nem hívő ember számára is örökérvényű.
Szóval, ha Jézus maga használhatott kitalált történeteket tanításai, gondolatai megfogalmazására, megvilágítására, akkor egy lelkész miért ne? Miért ne lehetne akár Az utolsó rend sci-fi történetét egyfajta mai példázatként értelmezni, amely egyaránt szól hívőhöz és nem hívőhöz?
Ezenkívül rengeteg kitalált történet van, amely szép, hasznos, építő, továbbgondolásra méltó, akár regényről van szó, akár filmről. Lehetnek ezek destruktívak, rombolók is, de az intelligens, jóra törekvő ember képes egyfajta szelektáló képességgel kidobni azt, ami haszontalan, és megtartani azt, ami értékes.

8. A weboldaladon azt olvastam, hogy éveken át kizárólag lelkészi szakmádhoz kapcsolódó, teológiai
 könyveket olvastál, majd elkezdted sorra olvasni Gabriel Wolf regényeit. Olvastál más szórakoztató irodalmat is, vagy kizárólag az ő műveit? Miért pont az övéit? Mi ragadott meg bennük? Írnál erről pár szót? Manapság rengeteg író létezik, nagy a konkurencia. Igazából komoly túltermelés is van a könyvpiacon nemcsak külföldön, de Magyarországon is. Mi ragadott meg Wolf munkásságában?

Természetesen más szórakoztató irodalmat is olvastam. Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de olvastam például Borsa Brown legtöbb regényét. Igen, tudom, hogy elég sok bennük az erotikus jelenet, de ezeket mindig átugrom, és úgy olvasom tovább. Az ő könyveiben például nem az átadott mondanivaló tetszik, hiszen azzal nem tudok azonosulni, hanem maga a történetszövés és a humor.
Nemrégiben olvastam Francine Rivers könyvei közül Az utolsó bűnevőt, és az Oroszlán jele-trilógiát, és a Mikor a sófár zeng című regényét, amely modern korban játszódik, és egy lelkész útjáról mesél, nagyon tanulságosan. A szerző bevallottan keresztény író, és lám, olyan ember, aki kitalált történeteken keresztül fogalmazza meg a hit útját.
Gabriel Wolf könyvei azért fognak meg, mert mind tanulságosak, bőven bírnak mondanivalóval is, külön alternatív idővonalakat és világokat teremtenek, amelyeknek nagyon tetszik a hangulata. Amellett nagyon egyediek az alapötletei, regényírói fantáziája zseniális, stílusa jó, szép és kifejező. Ha egy új könyvet olvasnék tőle, anélkül, hogy tudnám, hogy ő írta, akkor is megismerném. Összehasonlíthatatlan bármely más mai magyar szerző munkásságával! Különösen is tetszik a legújabb regénye, a Lángoló sorok, amely nagyon sok hitbéli, sőt bibliai kérdést is felvet, és a szerző meg is adja rájuk a maga válaszait. Nagyon várom már a Hit című regényét, ahol a legtöbb regényének cselekménye egy szálban összefut majd.

9. Számodra mit jelent a regényírás? Inkább másodállás (majd annak szánod, ha jobban befut ez az első regénysorozat)? Vagy csak hobbi, amit szeretsz csinálni?

Jelenleg egy hobbi, amiben örömömet lelem. Az, hogy ez milyen ismertséget, népszerűséget hoz, és ez az eladásokban milyen eredményt hoz, még a jövő zenéje. Mindenesetre örülnék a pozitív visszajelzéseknek! 🙂

10. Mivel az általad írt Az utolsó rend című sci-fi trilógiának még csak az első része jelent meg, kinek mutatnád majd meg először szívesebben (kevesebb lámpalázzal) a kész regényt? Egy magasabb rangú egyházi személynek/kollégának, vagy egy gyülekezeti tagnak? Kinek tartanál jobban a véleményétől?

Elgondolkodtató a kérdésed. Azt hiszem, hogy egy lelkészkollégának szívesebben megmutatnám, mint egy egyszerű gyülekezeti tagnak, bár minden hívő ember más. Nem lelkészi gyülekezeti tagok között is vannak olyanok, akiknek jó szívvel, ahogy mondtad: kevesebb lámpalázzal megmutatnám.
Talán meglepődsz, ha azt mondanám, hogy a püspökömnek például szívesen megmutatnám (úgyis fogja olvasni), mert olyannak ismerem, aki értékeli a művészet bármelyik ágát, és képes azokon keresztül is érzékelni az üzenetet.

10. Tervezel más szórakoztató irodalmi műfajokban is alkotni? Horror, krimi, thriller, romantikus, fantasy stb…?

Igen, tervezek! Az első mű, Az utolsó rend sorozat tipikusan olyan „terepen” íródik, amelyhez teológusként értek. De szívesen kipróbálnám magam krimiben, akár thrillerben is, de még a romantikus is szóba jöhet. Persze az utóbbi is úgymond egy sajátos stílus és gondolkodásmód szerint. Aki már olvasta A menedéket, az tudja, hogy nem túl „ömlengős” a stílusom. 🙂

Köszönöm szépen a válaszaidat, és további sikeres munkát és sok könyvkiadványt kívánok!

Én vagyok őszintén hálás a lehetőségért!


Egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.