Interjú Violet C. Landers-szel

Black Dawn:
1. Úgy tudom, eddig egy regényterjedelmű írásod/könyved jelent meg Ádám ​és Éva az apokalipszisben címmel. Ez a regény magánkiadásban jelent meg a Novum Publishing/United P.C. segítségével. (Magánkiadás alatt kiadó által szerkesztetlen művet értek eredeti formájában, ami korrektúra nélkül kerül az olvasók kezébe). Mit kell tudni erről a történetről? Ha jók az értesüléseim, és ez valóban szerkesztetlen regény, tervezed-e esetleg újrakiadását szerkesztett formában?

Violet C. Landers:
Ez valójában egy ötrészes, apokalipszisben játszódó regénysorozat. Az első négy rész végéig viszi a történetet, az ötödik kötet pedig valójában előzménykötet. Így teszi teljes egésszé a szereplők életét, sorsának alakulását. Igen, sajnos szerkesztetlen, első kiadott regényem. Szeretném szerkesztve is kiadni, de akkor mind az öt kötetet. [1. Ádám és Éva az Apokalipszisben; 2. Apokalipszis 2. – Halottak könyve; 3. Apokalipszis 3. – Válaszút; 4. Dane; 5. Ewan]
A második rész e-könyv formában jelent meg az Ebook Könyvháznál.
2015-ben jelent meg e-könyv formában a Társas-játék című krimim a Publio Kiadónál.
Valamint ugyanebben az évben az Éjfél – 12 novella félelemre és romantikára éhezőknek című novelláskötetem.
2016-ban 6 szerzőtársammal közösen született meg az Egy őrült történet című izgalmas regény, ahol minden fejezetet más írótársam visz tovább, csavar az eseményen, majd a következő írónak folytatnia kell.
2017-ben szintén a Publio Kiadónál jelent meg a Horror mesék novelláskötetem.

2. Mióta foglalkozol írással? És mivel foglalkozol az íráson kívül? (A polgári szakmádra gondolok.)
Vajon az írás úgymond egyfajta „hozadéka” a tanulmányaidnak és munkádnak, vagy ez inkább olyasmi, amiben egyedül kezdted fejleszteni magad? Érdekelt a kezdetekben, hogy támogat-e benne bárki is, vagy megingathatatlan volt a hited abban, hogy írás az egyik legnagyobb életcélod?

2006 óta foglalkozom írással. Éreztem magamban, hogy szeretnék történeteket elmesélni. Bár az Apokalipszis-saga szerkesztetlen jelen állapotában, mégis nagyon közel áll hozzám. A negyedik kötettel befejeződik a történet, de a főszereplő annyira a szívemhez nőtt, hogy muszáj volt megírni az ő életének előzményeit is. Mindezt úgy, hogy az ötödik kötet befejezését igyekeztem olyannak megírni, hogy az első kötettel tényleg bezáruljon és teljes kört adjon meg.
Szüleim támogatnak benne, és talán elmondhatom, hogy büszkék is rám. Azért, hogy egy-egy történet hiteles is legyen, bizony kell olykor kutatómunkát is végezni. Legyen szó akár történelmi eseményről, utazásról vagy tárgyak használatáról. Az apokalipszis megírásához például a Jelenések könyvét olvastam újra és újra.

3. Ha jól láttam valamelyik közösségi oldalon, horgolással is foglalkozol, aminek segítségével állatfigurákat hozol létre. Ez hobbi, amivel szabad óráidban elfoglalod magad, vagy vállalkozás, amely által például karácsonyi vásárban árulod ezeket az állatkákat? Azért is kérdezem, mert habár tudtommal a Magyar Kormány a vírushelyzet miatt idén nem nagyon akarja engedni a karácsonyi vásárok megrendezését, de én bizony, ha egy olyan standon meglátnám valamelyik művedet, lehet, hogy lecsapnék rá! Nekem tetszenek! 😊

Rövidebb ideig nem írtam. Pihenésre volt szükségem. Sorban jelentek meg a műveim, és úgy éreztem, ahhoz, hogy újabbak szülessenek, hagynom kell szabadon a gondolataimat. Élményeket kell szereznem, élni a mindennapokat. Viszont azt éreztem, kell még valami, amiben akár másként is kiteljesedhetek. Figurákat kizárólag saját hobbiból készítek, nem eladásra. Azokban éppúgy benne van a lelkem egy darabja, akár a történetekben. Mindenesete nálam az írás áll az első helyen. Egy figura lehet aranyos, szeretnivaló, de egy történet több emberhez juthat el. Gondolkodásra ösztönözhet. Lehet együttérezni szereplőkkel, szeretni vagy gyűlölni őket. Azt is szeretem az írásban, hogy eltérő karakterek bőrébe bújhatok. Akár olyan megnyilvánulásaim, tettem is lehetnek, amelyeket hétköznapi emberként lehet, hogy nem tennék meg. Legjobb példa erre talán a Társas-játék című krimim. A szereplője, Casey, mégis érzem benne magamat is, hogy éppen négy holttestet kell eltüntetnie. Közben pedig megúsznia a gyilkosságokat.

4. Térjünk rá az interjú tárgyára, azaz egy nemrég lezárult novellapályázat megnyerésére:
Az Arte Tenebrarum Kiadónak először egy sci-fi novelláddal (Az idő-hibrid kabin átkával) kerültél be az Időzavar című antológiájába. Most legutóbb pedig a Buckley Brown – kalandos életének észbontó fejezeteivel. Ez utóbbi írásoddal meg is nyerted a pályázatot, azaz a szerkesztők minden beadvány közül ezt a novellát találták a legjobbnak, ezért a kiadványban a Te írásod került az első helyre, továbbá az antológia ismertetőjében is tulajdonképpen a Te írásod összefoglalója látható fülszövegként.
Szerinted mi okozta ezt a sikert? Jobban testhezállónak érzed a humor műfajt, mint a science fictiont? Ha nem, akkor mi az a műfaj, ami igazán közel áll Hozzád?

Sajnos a korábbi kiadóimban csalódtam, és jelen magyarországi piacon nem tudom, kivel érdemes szerződni.
Korábban már elterveztem, hogy írok egy vicces történetet. Olyat szerettem volna, hogy az olvasó minden oldalon hangosan felkacagjon. Kapóra jött a pályázat, mert ezt már elkezdtem megírni korábban, és a „fiókomban” pihent befejezésre várva. Viszont nem olyan könnyű megírni. Újraolvastam, átírtam, átszerkesztettem. Kutattam, utánaolvastam, milyen humoros történetek vannak a piacon, elolvastam az ismertetőket, és hiába írták ismertebb emberek, nem feltétlenül olvastam pozitív visszajelzéseket. Stephen Leacock Humoreszkek c. könyvét olvastam, melyet Karinthy Frigyes fordított magyarra. Ez egy-egy rövid novellákból álló kötet. Érzem benne a Karinthy-féle humort. Szerintem érdemes a nagyoktól tanulni.
Sem a humorost, sem a sci-fit nem érzem magaménak. De úgy érzem, nincs lehetetlen. Egy jó írónak egyik stílus sem kell, hogy problémát okozzon. Alapos kutatómunkával mindegyiket meg lehet írni hitelesen.

5. Szerinted mi fogta meg a szerkesztőket ebben az írásban annyira, hogy sikerült megnyerned vele a pályázatot? Összefoglalnád nagyvonalakban azok számára, akik még nem olvasták, hogy körülbelül milyen jelenetek és humor van benne?

A Buckley Brown – kalandos életének észbontó fejezeteit a pályázat megjelenése után vettem elő a fiókomból, és igyekeztem olyanná varázsolni, amilyenre úgy érzem, hogy büszkén nézhetek majd. Sok nehézség és családi események nehezítették a megírását.
Buckley Brown szerethető figura, köztünk is élhetne és feldobhatná a mindennapjainkat esetlenségével. A neve megalkotásakor bele sem gondoltam, hogy a „buckley” angolul esélytelent jelent. Születésétől kezdve átélhetjük vele a felnőtté válás folyamatát, „vénséges vénnek gondolt” koráig. Átélhetjük vele a szerelembe esést; a bánatot, ami miatt legszívesebben világgá menne az ember. Persze olyan különleges pillanatokat is megtapasztalhatunk, mint találkozás űrlényekkel, és megtudjuk azt is, hogy a tündérlányok az útkereszteződésben teremnek.
Idei évben számos másik pályázatra is írtam: karantén-dráma, vírus verspályázat, Zenthe Ferenc drámapályázat. Született két színdarab, vers, sci-fi, humor, vadász novella, ügyészi pályázat, és ha még sikerül, akkor szerelmi balladát is kellene írnom. Idén kaptam oklevelet, megjelent két novellám, mindegyik antológiában, és mindennek ellenére az egyik pályázaton mégis felajánlották, hogy megtanítanak írni.

6. Ezen a sikeren felbuzdulva tervezel más humoros művet – esetleg már regényterjedelemben – is írni? Vagy ez – az olvasók nagy sajnálatára – csupán egyszeri alkalom volt, hogy ebben a zsánerben alkottál?

Nem kizárt, hogy még írok humoros történetet, mert van humoros oldalam is. Majd ahogyan az élet hozza.

7. Így, hogy a szóban forgó kiadónál megnyertél egy novellapályázatot, nem esett még szó náluk regénykiadásról? Ha igen, és ha már lehet tudni róla valamit, elárulnád a címét és legalább egy rövid összefoglalót arról, hogy miről fog szólni?

Igen, szeretnék esetlegesen elkészülő történeteket kiadatni. Van számos befejezetlen vagy készülő művem folyamatban. Van egy Rém/álom/képek című, befejezésre váró történet, ahol néha még az olvasó sem tudja, hogy melyik jelenet valós és melyik álom. Illetve egy utazó kalandregény is készülőben van. Ennek a munkacíme Fussatok, görögök!, ami egy országokon átívelő kalandos és izgalmas utazás versenyzőkkel, üldözőkkel, teljesítésre váró feladatokkal, miközben a cél eléréséhez életben is kellene maradni a szereplőknek.

8. Kerestelek az interneten (minden interjúalanynak igyekszem lelkiismeretesen utánanézni), de Rólad az írói álneveden kívül mást nem találtam. Szándékosan nem publikus a polgári neved, vagy ez csak véletlen, hogy nem lehet róla semmit találni? Azért kérdezem, mert például Leslie L. Lawrence is köztudottan írói álnév csupán, mégis közismert az író úr valódi neve.

2012 nyarán levédettem a Violet C. Landers nevet az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Irodánál, ezért hivatalosan ezt használom íróként. Google-ön hét vagy annál is több oldalon bukkan fel a nevem, akár a korábban megjelent műveim, akár az Info Városok portáljain megjelent cikkeimet, amelyeket 2014-2015 között írtam, néhány még fellelhető. Erről a gyakornoki időről igazolással is rendelkezem. Szerintem újságíróként is megállnám a helyemet.

9. Láttam Tőled egy horrormesét a YouTube-on néhány nappal ezelőtt. Erről mit kell tudni? Ez valami sorozat, aminek lesz még folytatása, vagy csupán egyszeri, egyrészes történet? Ki készítette hozzá a rajzokat? Az is a Te munkád, vagy Te csak a szöveget írtad hozzá? És egy utolsó kérdés: (Nem sértésnek szánom, csak kíváncsivá tettél.) Mit jelent a Teadélután Nanny néninél „Mesés horror-ballada” címében látható „official” megjelölés? Tisztában vagyok az angol szó jelentésével („hivatalos”). Úgy értem, mitől hivatalos a videó? Ez egy ismert történet, aminek vannak rajongói (úgynevezett „fan”) változatai is, és eredetileg Te írtad, vagy Téged bíztak meg hivatalosan a megírásával?

Két horror mesém van Youtube-on. Egyik a Teadélután Nanny néninél, a másik A mumus. Ezek önálló, ballada jellegű versikék. Egyszerűen csak megszülettek. Mindegyik közel áll hozzám. Képregény készítő programmal készítettem a Nanny nénihez a grafikát. Szerintem ezáltal kel egészében életre az történet. A vers megírása után a grafika, a zene kiválasztása mind az én alkotásom.

10. Melyiket érzed eddigi legnagyobb írói sikerednek, és kinek mondanál leginkább köszönetet azért, hogy elkészült, és azért a sikerért, amit elértél vele?

Minden történetemet egyformán szeretem. Szeretem az irodalmat, mindig is ez volt a kedvenc tantárgyam. Elvarázsoltak az írótól olvasott, átbeszélt történetek, magukkal ragadtak.  Szeretném, ha én is ilyen élményeket tudnék átadni. A fejemben születő történetek pedig sok emberhez eljutnának. Biztosan vannak, akik nem hisznek bennem, nem olvassák a megjelent történeteimet, de talán itt az ideje, hogy ezen változtassanak. Gondolnak rólam és a történeteimről valamit anélkül, hogy olvastak volna tőlem bármit is. Engem viszont ez sem akadályozhat meg abban, hogy elérjem és megvalósítsanak az álmaimat. Ehhez pedig a legfőbb motivációm Freddie Mercury-tól származik, aki azt mondta: „Hinned kell magadban, abban, hogy elérsz valamit, akármennyi ideig tartson is!”