Interjú Tarja Kauppinennel

Black Dawn:
1. Két hónapja, szeptemberben jelent meg a Twister Mediánál A nép igazsága című regényed.
Azok számára, akik még nem hallottak róla, összefoglalnád saját szavaiddal, hogy miről szól? Mit emelnél ki belőle? (Mint például izgalmas cselekmény, humor, meglepő fordulatok stb…)


Tarja Kauppinen:
A nép igazsága szatíra, mely korunk erkölcsei elé tart görbe tükröt. Világunk tetszetős felszíne alatt annyi fonákság lapul, hogy úgy érzem, muszáj beszélnünk ezekről. A forma egy „humoros kalandregény” lett, mert a keserű, szarkasztikus humor a legjobb eszköz az emberi természet visszásságainak bemutatására. Azoknak ajánlott, akik készek szembenézni mindazzal, amiről nem szeretünk beszélni, pedig kéne: az emberi aljasságról, kisstílűségről, a csillogó felszín és a hangzatos eszmék hamisságáról.

2. Honnan ered a Tarja Kauppinen írói álnév? A Tarja keresztnevet, ha jól sejtem, akkor a Nightwish együttes énekesnője inspirálta, mivel ez egy elég ritka név, és tudtommal, szereted is az olyan zenéket. A Kauppinenről viszont fogalmam sincs. Bár az is finnes hangzású.

A regényem zord világához kapcsolódó név kellett, ezért kezdtem skandináv, balti nyelvekben gondolkodni. A Tarja névnek semmi köze a Nightwishhez, azért esett rá a választásom, mert a magyar olvasók számára is könnyen kiejthető, a magyar jelentése miatt pedig épp olyan földhözragadt, gyakorlatias és trampli, mint én.

3. Úgy látom, hogy rengeteg antológiában jelentek meg rövidebb írásaid, és csak most először jelent meg önálló regényed. Mi ennek az oka? Eleinte nem terveztél regényterjedelmű művet írni, és inkább csak novellákra koncentráltál? Vagy az antológiákban való szereplés inkább egy szándékos, szakmai/stratégiai felkészülés volt arra, hogy amikor elkészül az első regényed, már ismert legyen valamennyire a neved?

2017 év elején fogalmazódott meg bennem a publikáció gondolata, ekkor kezdtem figyelni a novellapályázatokat, és ekkor döntöttem úgy, hogy gatyába rázom A nép igazságát, ami akkor félkész állapotban volt. Ha olyan novellapályázatra bukkantam, ami megmozgatott, írtam rá, közben pedig elkészült a regényem is.

4. Olvastam már több írásodat is, és néhány dolog, ami kapásból eszembe jut, mint Tarja-féle stílusjegy, azaz amik visszatérő elemei az írásaidnak: Az egykori Szovjetunió (ottani helyszínek és ott használatos nevek), magyar szépirodalmi utalások, ezáltal pedig sok régies, népies kifejezés, köztük igencsak ritkák is (melyek esetében, megmondom őszintén, utána kellett néznem, hogy mit jelentenek). Jellemző még az írásaidra az erős, magabiztos női karakter, továbbá (javíts ki, ha rosszul fogalmazom meg) egyfajta „retro-humor”, ami a ’70-es, ’80-as évek Magyarországát és Szovjetunióját idézi. Tehát még bennem is van egy konkrétan kialakult kép arról, hogy hogyan írsz. Te miképp fogalmaznád meg? Mi a Tarja-stílus lényege? Mitől olyan, amilyen?

Abszolút nem vagyok egy XXI. századi ember, szívem szerint egy tanyán élnék, távol a modern kortól, és önellátásra rendezkednék be. A régies, népies világban vagyok otthon, amikor még egyszerűbb és egyenesebb volt minden, és az emberek nem gyártottak maguknak mondvacsinált problémákat, mert volt anélkül is elég. Sajnos az általános életszínvonal emelkedése magával hozta az ember elpuhulását. Manapság már elképzelhetetlennek tartjuk azt, amiben még a nagyszüleink is éltek, a patakban mosásról, a fűtetlen szobákról, az érzéstelenítés nélküli szülésről és egyebekről nem is szólva. Jólétünkben elkényelmesedtünk, és elkezdtük hiábavalóságokra fecsérelni a fölös időnket és energiánkat. Gyermekeinket szapuljuk, hogy túl sok időt töltenek a képernyő előtt, pedig mi mást is tehetnének? Egy pár generációval korábban még látástól vakulásig dolgozniuk kellett volna a ház körül, hogy meglegyen a napi betevő. Most, hogy a napi betevőt futár hozza a kényelmes, fűtött lakásunk ajtajáig, nem csoda, ha pulyáink nem tudnak mit kezdeni a sok szabadidejükkel. Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy tegye próbára magát, kerüljön szándékosan olyan körülmények közé, amik fizikailag és mentálisan is a maximumot követelik – erre az észszerűség keretein belül leginkább a sportban van lehetőség. Ha elmész a határig, testi és szellemi teherbírásod végső határáig, rá fogsz jönni, hogy ez mennyire kitisztítja az ember fejét. A legkeményebb megpróbáltatások közepette messzire fognak tűnni mindazok a „problémák”, amelyek előzőleg gyötörtek, és magad sem fogod érteni, hogy is voltál képes emészteni magad miattuk. Ehhez viszont tényleg maximális terhelés kell, amire manapság a sporton kívül nemigen van más lehetőség.
Napjainknak az előnyei mellett számos árnyoldala is van, így hát a kérdésedre visszatérve a Tarja-stílus lényege a fizikai és ideológiai távolságtartás a modern kortól, és a kivonulás belőle.

5. A fenti jellemzőket az általam olvasott rövidebb írásaid alapján gyűjtöttem össze. Mi a helyzet A nép igazságával? Mennyire más ez stílusban, mint a korábbi művek? Van olyasmi, amit a novellákra érkezett visszajelzések miatt esetleg szándékosan elkerültél a regény megírásakor? Vagy kimondottan azt a vonalat vitted töretlenül tovább a regényben is, amit antológiákban már felvezettél?

Novelláim palettája tematikailag diverz, némelyikük direkt kihívás volt, kilépés a komfortzónámból. Ami mindben azonos, az a múlt és a hagyományos értékek tisztelete, valamint az elhatárolódás napjaink jól hangzó, ám gyenge lábakon álló trendjeitől – ehhez A nép igazságában is tartom magam. Regényemnek is fontos eleme a szereplők szoros kapcsolata a természettel, valamint az egyén és a világ értékrendjének konfliktusa.

6. Sok sporthoz kötődő hírt láttam Veled kapcsolatban, sőt megnyert versenyekről szóló bejegyzéseket is, ha jól emlékszem. Mit jelent számodra a sport, és milyen céllal csinálod? Profi sportoló vagy, aki ezt hivatásszerűen űzi, vagy hobbiból, sport iránti szeretetből, esetleg alakod és egészséged megőrzéséért teszed?

Hobbi, szellemi feltöltődés, spiritualitás. Teljesítménytúrákkal kezdtem, aztán fokozatosan váltottam a terepfutásra, és nemrégiben már az ultrafutásra is. (A teljesítménytúrázás A nép igazságában is megjelenik.)  Azért csinálom ezeket, hogy kiszakadjak a XXI. század hamis, álságos világából, feloldódjak az ürességben, és visszatérjek tudatom tiszta természetéhez. Mély igényem van a magányra, és ezt leginkább a természetjárásban, annak különböző válfajaiban találom meg. Akkor vagyok önmagam, ha egyedül csavaroghatok a természetben, fizikailag és szellemileg is hátrahagyva minden fölös terhet.

7. Egy időben, még A nép igazsága megjelenése előtt több internetes közösségi oldalról eltűntél. Úgy hallottam, azért, mert kiégtél. Megkérdezhetem, hogy miért? Pláne annak fényében, hogy közben már volt egy kiadás alatt lévő regényed. Az ember ilyenkor nem ujjongva várja a megjelenést? 😊 Mi történt, ami ennyire kedvedet szegte?

Kiégtem, igen, túl sok volt a „zaj”. Csendre és magányra vágytam, vágyom gyakran most is. Felismertem, hogy lelkileg is ki kell szakadnom a világból, melyben gyakran túl sok nekem az inger. Ezért is látogatok szent helyeket, és tanulmányozok szakrális szövegeket, szentek életét, spirituális vezetők szavait.

8. Mi sportban a legnagyobb elismerés vagy díj, amit eddig megnyertél? Melyikre vagy a legbüszkébb?

Azért sportolok, hogy megtaláljam a lelki békémet. Legbüszkébb a Korinthosz 80 teljesítésére vagyok, ez az eddigi leghosszabb futóversenyem (80 km 11 órán belül). A legjobban viszont a Vérkör (77 km) tett próbára, mert ezt a legnagyobb nyári hőségben futottam le. Helyezéseim ennél rövidebb távokon vannak.

9. Lesz A nép igazságának folytatása? Vagy ez egy lezárt, befejezett történet? Mik a terveid? Mi lesz a következő írásod? Novella vagy regény? Továbbá milyen műfajban írod?

Ez egy lezárt, befejezett történet, a világában azonban tervezek még másik regényt, mely további, aggasztó társadalmi tendenciák elé fog karcos humorral görbe tükröt tartani.

10. Kinek vagy kiknek köszönnéd meg leginkább, hogy kiadásra került A nép igazsága? Ki segített akár kiadás közben, akár a célegyenesben?

Olyan témákat érint, amikről muszáj beszélni, kellett már egy könyv, ami kimondja őket, nem mismásol, nem sumákol, nem hajt fejet, nem próbál szépelgő képmutatással félrenézni, és elsunnyogni a társadalom egyre kritikusabb méreteket öltő erkölcsi hanyatlása mellett. Van egy remek kiadó, amely nyitott az újdonságokra, kaptam egy fantasztikus szerkesztőt, Gaborják Ádámot, akinek helyén van a szíve, és aki hozzám hasonlóan elsősorban a szépirodalmat kedveli. Kaptam továbbá egy kiváló grafikust a legjobb magyar képregény díjával kitüntetett Németh Gyula személyében, aki az idei Képregényfesztivál plakátját is tervezte, és akinek munkái nemrég a Retro Puskinban is megtekinthetőek voltak – neki köszönhető a kötet borítója és illusztrációi. Ők segítettek kiadás közben, meg persze az erdő, melyből időről-időre erőt merítek.