Interjú Ian Pole-lal

Black Dawn:
1. Az Oldások és kötések című sorozat első részében, A Pribékben igen komoly harcjelenetek vannak. A történet egy alaposan felépített, szerteágazó világban játszódik számos szereplővel, melyek mindegyike jól körülírt, életszerű karakter. Ez alapján felmerült bennem a kérdés, hogy A Pribék valóban az első regényed lenne, vagy más írói álnéven már publikáltál korábban?

Ian Pole:
Ez az első megjelent regényem. Úgy tizenöt éve írok regényeket, novellákat, de kizárólag a baráti köröm számára. Tulajdonképpen az ő unszolásukra döntöttem amellett, hogy megpróbálom megjelentetni. Az Arte Tenebrarum Könyvkiadó pedig szerencsére látott benne fantáziát. Publikálni, csak novellákat publikáltam netes felületen. Főleg fantasy-ket.

2. A kiadvány elejében azt látom, hogy ez az első kötet. Hány részesre tervezed a sorozatot? Bár tudom, hogy ez általában a sikertől is függ, de Benned körülbelül hány epizód él mint megírható, kifejthető eseménysorozat?

Én úgy gondolom, hogy ilyen jellegű történetnél, három, legfeljebb négy rész az, ami alatt még maximálisan fenntartható az olvasó érdeklődése, és a cselekmény nem laposodik el, nem kell önismétlésbe vagy klisékbe futnia. Számomra kiábrándító tud lenni, amikor egy jól felépített, érdekes világú regény túl sok részt él meg, és az új epizódokban még mindig ugyanannak a rókának az újabb, és újabb bőrét nyúzzák le. Én három részben tervezem elmesélni Pribék sztoriját. Minden rész önálló, lezárt történet. A harmadikkal pedig szeretnék adni az egész sorozatnak egy végkifejletet.

3. A Pribék olvasása közben sokszor arra gondoltam, hogy habár ez alapvetően – akárhogy is nézzük – egy vámpírtörténet, mégis rengeteg újszerű dolog van benne, és szerintem nem is igazán a vámpírlétről szól, hanem inkább egyfajta háborúról különböző klánok, nemzetségek között. Az pedig ebben a történetben majdhogynem mellékes, hogy ezek a szereplők valójában még vámpírok is. De ez csak az én benyomásom volt olvasás közben. Te mennyire értesz ezzel egyet? Szerinted mi benne a legfontosabb motívum?

Szerintem a hatalom és a hűség benne a két legfontosabb motívum. Aki hatalmat birtokol, az mind többet és többet akar, nem engedve ki egy morzsát sem a kezéből. Aki hatalomra tör, az Machiavelli elveit vallva, csőlátásosan mindent elkövet a cél elérésének érdekében, nem törődve az odavezető úttal. Másoknak a mozgató ereje pedig a hűség. Hűség egy vezetőhöz, egy eszméhez, vagy akár a szereplőnek önnön elveihez való ragaszkodása. Ezek néha konfliktusba kerülnek egymással, és valószínűleg előbb-utóbb feloldhatatlan ellentétet fognak okozni.

4. Paul Bejouran, azaz A Pribék nem éppen egy hagyományos vámpír. Egyedi eszközökkel, fegyverekkel, képességekkel rendelkezik. Engem olyan karakterekre emlékeztett kicsit, mint Todd McFarlane „Spawn”-ja (magyar címén „Az ivadék”), aki eredetileg képregényhős volt, majd rajzfilmek és mozifilm is készült a történetéből. Valamint a Prototype című, népszerű (kétrészes) videojáték főszereplője jutott még eszembe róla, Alex Mercer, aki szintén hasonlóan elképesztő dolgokra volt képes. Ismered ezeket a karaktereket? Inspirálhattak esetleg A Pribék megalkotásában, vagy csak nekem ugrottak be ezek a példák?

A szereplők nem hagyományos értelemben vett vámpírok, a Pribék pedig semmiképp. Ő halandó, aki szolgálataiért és feltétlen engedelmességéért cserébe korlátozott hatalmat kap. A történetet magát teljesen másképp kezdtem el. Abban a Pribék egyszerű mellékszereplő volt: csupán egy hathatós eszköz a gazdája kezében. Aztán írás közben szinte észrevétlenül nőtte ki magát főszereplővé.
Még nagyon régen, vagy húsz éve láttam Az ivadékot. Először képregényben, aztán filmben. Tetszett, mert nem szokványos hős volt. Ő sem volt a maga ura. Eddig így nem gondoltam bele, de tudat alatt biztosan hozzájárult a figura megalkotásához. Meg egy személyes emlék, illetve inkább hangulat adta meg a szereplő végső formáját. Évekkel ezelőtt futás közben láttam egy férfit fekete, kapucnis kabátban az erdőben, aki póráz nélküli kutyákat sétáltatott. Volt valami baljóslatú abban, ahogy arcába húzott kapucnival, lassú léptekkel haladt a fák között, és hol egy, hol három teljesen egyforma, fekete rottweiler tűnt elő mellette a ködből. Ezt a hangulatot is igyekeztem beleszőni Pribék alakjába.

5. Nekem a könyvben található harci jelenetek ragadták meg talán leginkább a figyelmemet. Női olvasóként egyébként nem vagyok annyira fogékony erre a témára, és alapvetően elutasítom az erőszakot, de azért az számomra is könnyen lejön műfajtól függetlenül, hogy ha valami nagyon hatásosan van bemutatva, hiteles, és az olvasó szinte ott érzi magát a helyszínen, mintha vele történne meg az egész. Én így éreztem magam A Pribék csatáinál, mintha megtörtént esetet olvasnék, vagy mintha az én emlékeim lennének. Annak ellenére, hogy nem olvasok háborús könyveket, sem harcművészeti témakörben, ebben a regényben még nekem is tetszettek az ilyen leírások. Honnan van ilyen jártasságod ebben a témában? Hogyan tudsz róla ilyen képszerűen és hitelesen írni?

Köszönöm szépen a véleményedet! Mikor leírok egy ilyen jelenetet, szeretem elképzelni és felépíteni az események láncolatát. Hogy ne legyen benne logikai baki, és kivitelezhető legyen. Úgy írom le az adott cselekményt, ahogy a belső „mozigépész” vetíti elém, és próbálok életszerű maradni. Jó, persze ez sem teljesen reális, inkább filmes a megjelenítés. Egy valódi küzdelemben természetesen jóval gyorsabban, kiszámíthatatlanabbul történnek az események, és akár egyetlen szerencsés – vagy szerencsétlen – ütés azonnal le is zárhatja az egészet.

6. A fenti témához kapcsolódóan megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol? Aki ennyire hihető, sodró lendületű harci jeleneteket képes írni, annak szerintem kell, hogy való életben szerzett tapasztalata legyen. Nem hinném, hogy egy könyvelő vagy egy nyelvtantanár le tudna írni ilyesmit úgy, hogy ennyire magával ragadjon. 😊 Tehát feltételezem, hogy katona voltál esetleg, vagy most is, vagy akár polgári foglalkozásod mellett harcművész.

Jó pár évig űztem küzdősportokat, de csak amatőr szinten. Voltam katona, valamint jelenleg is fegyveres testületnél dolgozom. Ez szerintem a regényben található fegyverleírásoknál bukhat ki. Néha túlzásba esem ugyanis a részletezés terén, de ilyenkor egy barátom, aki előolvassa a regényeket, leállít, és drákói szigorral kihúzatja velem a laikusok számára nem releváns elemeket.

7. A kiadódnál még nem láttam más borítótervet attól a művésztől, Kis Viktóriától, aki A Pribék fedéltervét készítette. Tehát feltételezem, hogy ő a Te ismerősöd, és hogy „Neked dolgozott” úgymond. Róla mit lehet tudni? Vagy mit árulnál el róla szívesen? Engem rendkívüli módon megfogott a borító. Filmplakátnak is beillene. Viktória más könyvekhez is készített már borítót?

Igen, Kiss Viki régi ismerősöm. Fotósként dolgozik, és fotómontázsokat is készít. Ő is azok között van, akik korábban olvastak tőlem regényeket. Mikor szóba került, hogy esetleg meg fog jelenni ez a történet, felajánlotta, hogy elkészíti a borítóját afféle „kreatív ujjgyakorlat” gyanánt. Elmondta, hogy képzeli el az olvasottak alapján a képet, majd csinált pár fotót, és úgy variálta meg őket, hogy azt az érzést adják vissza, amit ő megálmodott. Szerintem nagyon eltalálta ezzel a kicsit sötét tónusú borítóval a regény hangulatát. Korábban nem készített hasonlót, de mikor megmutatta az eredményt, azonnal megtetszett nekem is és a kiadónak is.

8. Nemcsak a borító, de a kiadvány fülszövege is nagyon tetszett. Mint mondtam, alapvetően nem olvasok háborúról, harcokról szóló regényeket, de a könyv ismertetőjében annyi érdekes dolog van felsorolva már abban a néhány mondatban is, hogy szinte ordít róla: „Ezen az olvasmányon bizony nem fogsz elaludni!”. És ez igaz is. Kinek köszönhető a fülszöveg?

A fülszöveget Gabriel Wolf író alkotta meg, és igazán pompás munkát végzett. Remekül ragadta meg a lényeget, és zanzásította fülszöveg méretűvé. A regény lektorálásában, szerkesztésében is oroszlánrészt vállalt.

9. Mikorra várható a folytatás? Ha lehet akkor spoilermentesen, de mesélnél róla röviden, hogy miről fog szólni a második rész?

Ha az első rész kedvező fogadtatásban részesülne, a második rész nagyából készen várja a szerkesztői utómunkát. Szerintem tavasz végén meg tudna jelenni. A második rész sokkal hosszabb. Csaknem kétszerese terjedelemben az első résznek, és jóval durvábbra, komorabb hangvételűre sikeredett. Ha az első rész motívuma a hatalom és a hűség, akkor másodiké az árulás. A három rész közül nekem ez a személyes kedvencem. Fülszöveg írásban sajnos nem vagyok olyan jó, mint Gabriel Wolf, de megpróbálom összefoglalni spoilermentesen: A Pribék gazdája, Noctatur pozícióját elégedetlen ellentábor ingatja meg, aminek vezetője maga mellé állít még a nagyúr holdudvarából is embereket. A siker érdekében nem fél akár ősi ereklyékhez vagy kiszámíthatatlanul kegyetlen szövetségesekhez nyúlni. Pribéknek pedig más nagyurak önmagához hasonló képességű fogdmegjeivel kell versenyt futnia, hogy megakadályozza egy kataklizma bekövetkezését.

10. Készülsz még más sorozatokkal vagy önálló regényekkel is?

Egyelőre ezt a trilógiát szeretném látni „megszületni”. Ha kedvező fogadtatásra találna, akkor a későbbiekben egy sci-fi témájú regény megjelentetésének lehetőségén gondolkodnék, ami szintén nagyjából készen ücsörög az asztalfiókban. Esetleg még egy fantasy novellásköteten, vagy pedig a Pribék világában játszódó régényen, ami egy másik család történetét meséli el, de ez a történet még csak vázlatokban van meg.