Interjú Tomor Anitával

Holly Wise:
1. Tomor Anita nevével az olvasók nagyon sok vonatkozásban találkozhatnak. Gyermekeknek és felnőtteknek szóló irodalommal is rendelkezik az írói palettád. Melyiket érzed leginkább magadénak? Mit kell tudni Rólad?


Tomor Anita:
Érdekes módon a gyerekeknek szóló kiadványaim sokkal előbb jelentek meg, mint a felnőtteknek szóló regényeim, holott az első regényem már akkor is, régóta ott lapult az asztalfiókomban, amikor az első mesekönyvem és foglalkoztató füzetem megjelent. Több oka volt ennek a fordított megjelenésnek, mégpedig az, hogy tulajdonképpen az első regényemet még egyetemista koromban kezdtem el írni, de annyira lekötöttek az egyetemi tanulmányaim, a sok vizsga, a rengeteg olvasmánylista, hogy nem volt időm tovább dolgozni a már elkezdett kéziraton. Akkoriban egyébként csak kedvtelésből írtam, eszembe sem jutott, hogy én egyszer akár regényíró is lehetek, valahogy ösztönösen ültem le a számítógép elé, és kezdtem el írni azt a történetet, ami éppen akkor a fejemben volt. Magyar-történelem szakon tanultam, a könyvek valahol mindig nagyon közel álltak a szívemhez. Utolsó évben a sok szigorlat és vizsga közepette megfogadtuk a barátnőmmel, ha egyszer leállamvizsgázunk, az első utunk a könyvesboltba vezet, és felvásároljuk az összes létező lektűr és ponyvairodalomba tartozó könyvet, és egész nyáron olyan regényeket olvasunk majd, amelyeknek köze sincsen a szak- és szépirodalomhoz. Ez így is történt. Hosszú hónapokon át romantikus regényeket olvastunk. Aztán megszülettek a gyermekeim, és amikor a kislányom aludt, egyszer csak rábukkantam a még egyetemistaként elkezdett kéziratomra, elolvastam, és úgy éreztem, ezt folytatnom kell. Így született meg az első regényem. Mellette esténként a gyerekeimnek előszeretettel olvastam meséket, és volt olyan is, hogy leoltottuk a villanyt, és fejből meséltem nekik, olyan történeteket, amelyeket én találtam ki. Alig vártam, hogy elaludjanak, és kiosonhassak a szobából, hogy lejegyzetelhessem őket. Így születtek meg az első meséim, majd ezekből a mesekönyveim. Ahogy nőttek a gyerkőceim, gyakran készítettem nekik feladatlapokat is, hogy gyakoroljanak, fejlődjenek és könnyebben induljon nekik az iskola. Ezekből a feladatlapokból alkottam meg aztán az ovisoknak szóló foglalkoztató- és készségfejlesztő füzeteimet. A dolog érdekessége, hogy az összes mesekönyvemet és foglalkoztató füzetemet én magam illusztráltam, talán ezért is szerették annyira őket a gyermekeim. De visszatérve a kérdésre: sok év után végre rászántam magam, és megmutattam az első regényem kéziratát a legjobb barátnőmnek, aki azt mondta, ez annyira jó, hogy mindenképpen meg kell mutatnom másoknak is. Talán azért jelentek meg a gyerekkönyvek először, mert úgy éreztem, azokat meg merem mutatni. Valahogy a mesekönyvek mögött nem jelenek meg emberileg és mint író úgy, mint a regények mögött. A regény egyfajta kitárulkozás, akármennyire is vallom azt, hogy soha nem írok megtörtént dolgokról vagy élő személyekről, valahogy a sorok mögött akkor is ott vagyok. Idő kellett ahhoz, hogy meg merjem mutatni a nagyközönségnek a legbensőbb gondolataimat. Visszagondolva, szerintem ezt ma sem csinálnám másként. Mindhárom műfajt magaménak érzem, a mesekönyveket, a foglalkoztató füzeteket és a regényeket is másért és másért szeretem, de a legőszintébben megvallva a regények azok, amelyeket a leginkább a szívemhez közelállónak érzem. Amikor regényt írok, megszűnik körülöttem a világ, és egy egészen más égtájra csöppenek, úgy alakítom a történetet, ahogy nekem tetszik, olyan, mintha folyton film forogna a fejemben, szinte hallom a szereplőim dialógusait, látom magam előtt, hol és merre járnak. Mivel valamennyi helyszínen jártam, amelyről írok, ezért visszaemlékezni is kifejezetten kellemes rájuk. Szerintem regényírónak lenni az egyik legizgalmasabb hivatás a világon.

2. Bevallom, a kérdések feltevésekor még egyszer rákerestem a nevedre, hogy megbizonyosodjak, most melyik könyv megjelenésénél tartunk pontosan, és egy olyan érdekességre bukkantam, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet: „I’ve Dreamt About You”. Mesélnél egy kicsit az olvasóknak az angol kiadásról? Hogyan jutottál el idáig? Ez nagyon nagy dolog! 😊 Ezúton is gratulálunk hozzá! Várhatóak esetleg angol nyelvre fordítva további regényeid is?

Köszönöm szépen a gratulációt. Őszintén megvallva három éve három regényem csücsül az asztalfiókban angol nyelvre lefordítva, abból kettő anyanyelvi lektoráláson is átesett, arra várnak, hogy lépjek már valamerre velük, hogy megtegyem az első lépéseket, és meg merjem mutatni őket külföldön is. Az írás mellett a világpiac meghódítására marad a legkevesebb időm, néha úgy érzem, ahhoz, hogy bevegyem egymagam, a kiadómmal a világot, nagyon kevés vagyok. De nem adom fel, egyszer biztosan veszek egy nagy levegőt, és elindulok. Valahol annyira úgy érzem, hogy ha ismernék a regényeimet külföldön, ott is nagyon szeretnék őket. Külföldi helyszíneken játszódnak a történeteim, persze van olyan regényem, amelyben Budapest az egyik fő helyszín, de mindegyik regényem akár egy amerikai olvasó számára is ugyanolyan érdekes lehet, mint mondjuk, egy másik romantikus New York Times bestseller, ami egy angol anyanyelvű író tollából született. Miért ne mutathatnám meg a világnak, hogy itt vagyok én is, és vannak szuper történeteim?
Az ‘I’ve dreamt about you’ az Álmodtam már rólad című első regényem fordítása, Magyarországon e-könyvként ez a kötet elérhető, bár ezzel sem indultam még el külföldön. De ahogy a mondás is tartja: ami késik, nem múlik. Drukkoljatok, hogy sikerüljön! 😊

3. Mesélnél egy kicsit a most megjelent könyvedről, a „Veled egy szigeten”-ről? A borítója emlékeztet az „Álmodtam már rólad”, illetve a „Most már együtt álmodunk” fedéltervére. Vajon az folytatása ezeknek, vagy teljesen különálló történet? Vagy egy új sorozat indítása? 😊

A Veled egy szigeten egy teljesen önálló történet, nem kapcsolódik egyetlen eddig megjelent regényemhez sem. 2020 februárjában, amikor a koronavírus járvány felütötte a fejét Kínában, engem is nagyon mélyen érintettek a hírek. Főképp akkor, amikor már Európában is voltak esetek, és Olaszország északi részét lezárták. Emlékszem, akkor kezdtem el dolgozni újra az Álmodtam már rólad negyedik részén, az Újra veled álmodomon. De olyannyira lekötöttek a vírussal kapcsolatos híradások, hogy képtelen voltam odafigyelni, és a fejemben egyik napról a másikra egy új történet vette át a régi helyét. Sokat segített, hogy a vírus felbukkanása előtti évben volt szerencsém megfordulni a Seychelle-szigeteken és Dubajban is, ezek az utazások és az ott átélt élmények nagyon is inspiráltak. Az ihletet egyébként egy hajókirándulás adta ehhez az új történethez. Viktoria kikötőjéből átkirándultunk hajóval a Seychelle-szigeteken La Digue-ra, és visszafelé az óceánon elkapott minket egy tomboló, trópusi ciklon. Szerintem soha életemben nem féltem annyira, mint akkor, ott, a hajón. Alig vártam, hogy végre felbukkanjanak a parti fények.
Aztán hazajöttünk, és jött a pandémia. Úgy éreztem, nekem erről a jelenlegi érzelmi kettősségről írnom kell. A szerelmi szál már a Seychelle-szigeteken megvolt a fejemben, a vírushelyzet pedig egy pici plusz aktualitást adott ehhez a regényhez. Így születetett meg a Veled egy szigeten.

4. Kiknek ajánlod a regényeidet? Milyen olvasói réteget igyekszel megszólítani?

Bárkinek szívesen ajánlom a könyveimet, aki szereti a romantikus regényeket. Kortól, nemtől függetlenül. Bár azért egy korhatárt mégis mondanék: tizennégy-tizenhat év alatt azért erősen cenzúrázva hagynám, hogy bárki is olvassa őket. Azt hangsúlyozom, én romantikus regényeket írok és nem erotikus könyveket, de azért előfordul bennük testiség nyilvánvalóan.

5. Más téma: Mint ahogy a regényed szereplői, Te is rengeteget utazol. Ezt hivatásszerűen teszed, vagy egy hobbi? Hová utazol legszívesebben? Vízpart, vagy éppen hegyvidékek? Aktív pihenés vagy teljes mértékben kikapcsolódás az, amit keresel?

Ez nem hivatás számomra, hanem szerelem. Nagyon szeretek utazni, új helyeket, új országokat, új kontinenseket felfedezni. Azt vettem észre, ha otthon vagyok, nem tudok igazán kikapcsolódni és pihenni, mert mindig találok valami elfoglaltságot, de ha utazom, akkor ez megváltozik, akkor tényleg nem dolgozom, hanem pihenek és csak szívom magamba az impulzusokat. Ha most újra minden a régi lenne, titokban biztosan legalább két-három utazást szervezgetnék. Hogy a vízpart vagy a hegyek vonzanak-e jobban, ez jó kérdés. Mikor hogy. Kaliforniát nagyon szeretem, a Big Sur-t a végtelen hosszú, sziklás partjaival, de például Kambodzsát is imádom. Az biztos, hogy én az aktív pihenést sokkal jobban kedvelem, nekem folyton folyvást mehetnékem van, alig várom, hogy felfedezzem a következő csodás helyet, legyen az egy város, egy folyópart, egy hegy vagy egy metropolisz közepén álló felhőkarcoló.

6. Mi a következő úticélod? Esetleg a következő regényed inspirációja lesz a hely? 😊

A pandémia miatt sajnos utazni most egyelőre csak képzeletben tudok, de azért remélem, hamar vége lesz a járványnak, és végre helyre áll a világ rendje, már amennyire lehet. Nyilván nem vagyok naiv, valahol tudom, hogy nem így lesz. Már sosem lesz minden a régi. De ahogy szoktam mondani: álmodozni jó.
Jó volt régen önfeledten, veszélyérzet nélkül utazgatni a világban. Nincs most tervben utazásunk. Nyárra volt, de az végül rajtunk kívülálló okok miatt nem tudott megvalósulni. A Maldív-szigetekre mentünk volna. Igen, valóban egy lehetséges regényhelyszín miatt. Remélem, egyszer összejön, hogy eljussak oda, és a saját szememmel lássam a csodaszép fehérhomokos tengerpartokat és a vízre épített bungalókat. Biztosan más élmény lesz, mint amilyen a Seychelle-szigetek volt. Ezért szép a bolygónk, mert olyan hihetetlenül változatos, egyetlen szeglete sem unalmas, mindegyik egyedi és megismételhetetlen.

7. Gyermekeknek szóló foglalkoztatókönyvet is tervezel a közeljövőben megjelentetni? 😊 Ha igen, mi lesz a központi témája, és hány évesekhez szólsz?

Évekkel ezelőtt rengeteg tervem volt foglalkoztató füzetekkel kapcsolatban, olyankor, amikor rágondolok, milyen klassz dolgokat lehetne alkotni, mindig előjön belőlem a magyar-történelem szakos tanár énem. Szívesen készítenék egyszer történelemmel kapcsolatos füzeteket, és a magyar helyesírás gyakorlását is el tudnám képzelni más formába öntve, gyerekeknek tálalva. Egyszer talán ezekre az álmokra is lesz időm, és meg tudlak lepni majd benneteket új foglalkoztató füzetekkel is a regények mellett.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre. További sok sikert kívánunk Neked!