Interjú Sacheverell Black-kel

Sacheverell-Black

Black_Dawn:
1. A Sacheverell Black tudtommal egy írói álnév. Van valami konkrét jelentése? Miért pont ezt a nevet választottad a publikáláshoz? Más néven is vannak megjelent műveid?

Sacheverell Black:
Bizony, egy írói álnév, azért, hogy kellően elválasszam ezentúl a magánéletemben tett dolgokat az alkotói tevékenységtől. Annak idején, amikor kitaláltam, futott az interneten egy olyan anagramma maker, amely különböző kifejezésekből viktoriánus kori angol neveket generált. Már nem tudom, hogy mi volt az alap, amit betápláltam a programnak, de nagyon szimpatikus lett a végeredmény ahhoz, hogy ezt kezdjem el használni. A továbbiakban pedig szintén ennek a névnek a verzióit szeretném használni azokhoz a megjelenésekhez, amelyek műfajban, ne adj’ Isten, A Hold cirkuszától esetleg nagyon távol állnak. Gondolok én itt olyan megoldásokra, hogy S. Black vagy Sacy B. Egyébként ez utóbbi rövidítést használom az aláírásokhoz is. Tehát, ha valami ilyesmivel találkoznak az olvasók, akkor az minden bizonnyal én leszek ismét.

2. Mivel foglalkozol, amikor épp nem írsz regényeket?

Mivel nem? 🙂 Egyébként egyetemi hallgató vagyok, és most az a része is sok időt vesz el az életemből, de mindent, amit csinálok, örömmel és nagy lelkesedéssel. Azért is örülök, hogy a Hold cirkuszát sikerült gyorsan megalkotnom, mert tudtam, hogy márciusig valószínűleg nem fogok tudni az írásra koncentrálni. Ráadásul blogger is vagyok (megint csak más néven, de az inkább egy egyszerű nick), és ott is hatalmas elmaradásaim vannak, amikre ideje lenne odafigyelni, és behozni őket.
A másik terület még, ami aktívan az életem részét képezi, az a mesélés. Nemcsak felnőtteknek szeretek mesét mondani, de gyerekeknek is. Ez nagyon meglepő lehet azoknak, akik a Hold cirkuszában találkoznak velem először, hiszen ott nagyon nem ennek lesz szerepe, s talán nem lövök le túl sok poént, ha annyit elárulok, hogy ott maximum ez a tiszta szeretet csak Anne és a kisfia kapcsolatában jelenik meg. Több információért vessétek rá magatokat a könyvre! 🙂
Persze mindig mást csinálok, ezért nem tudtam teljes körű választ adni erre a kérdésedre. Azért éreztem ezt fontosnak hozzátenni, mert talán nem igazán tettem eleget a felütésre, ami a monológ elején elhangzott. De talán az olvasók akkor tudnak leginkább reálisan elképzelni, ha maguk elé idéznek egy lányt, aki épp, amikor nem ír és nem is az egyetemen ül, folyamatosan rohangál a városban, fut a tennivalók után, őutána meg az élete lohol. 🙂

3. A Hold cirkusza ugyebár egy vándorcirkusz életéről szóló misztikus történet. Mi motivált arra, hogy cirkuszról írj? Gyerekkori/felnőttkori emlék? Film, esetleg könyv?

Ez fura lesz, mert én nem emlékszem arra, hogy lettem volna cirkuszban, de amikor ezt elpanaszoltam otthon, akkor megkérdezték teljesen ledöbbenve, hogy: nem is emlékszel rá?
Szóval személyes emlékem nem nagyon volt, s abban sem vagyok biztos, hogy néztem volna teljesen konkrétan cirkuszról szóló filmet vagy sorozatot. De egy könyvet olvastam, még nagyon-nagyon régen, gimnazista koromban, az pedig nem más, mint a Vizet az elefántnak. Az nagyon aktívan él bennem a mai napig is, így minden idegszálammal koncentráltam arra, hogy lehetőleg ne forduljon elő semmilyen egyezés. Remélem, sikerült. 🙂
Egyébként még azt is a dolog számlájára írhatjuk, hogy a városban, ahol a tanulmányaim miatt élek, sokszor fordulnak meg különböző cirkuszok. Hagyományos és vízi cirkusz is volt már nálunk. Szóval járhatott volna már itt a könyvből akár a Wave is, de Lloyd-ék is… Visszatérve a témára: annak ellenére, hogy mindig csodálattal néztem az Ipar utcánál “gombamód szaporodó” sátrakat, eddig még egy előadásra sem mentem el. Bár ez a könyv lehet, indok lesz arra, hogy bekönyörögjem magam a kulisszák mögé is egy picit. Hátha találkozom egy Roddal, aki mindent készségesen megmutat majd nekem. 🙂

4. Vannak olyan szereplők ebben a regényben, akiket valós személyek ihlettek? Benne vagy esetleg Te magad is a könyvben valamilyen formában?

Épp nemrég mondtam egy barátnőmnek, hogy mindig belecsúszok ebbe. Lehet, hogy másnak nem egyértelmű, mert nekem csak egy-egy benyomás volt olyan erőteljes, hogy abból létrehozzak egy szereplőt. Például Carol és Carla is ilyen. Nekik a személyiségük talán egy emberben gyökeredzik. De azért mondok csak annyit, hogy talán, mert nem szeretnék senkit leleplezni, illetve lehet, hogy ő maga meg azt gondolná, hogy semmi azonosságot nem érez a két regényhős és maga között.
Én úgy érzem, hogy valamelyest három szereplőben jelenek meg: Az egyik Anne, akinek talán a legtöbbször bújtam a bőrébe, a második Leila, akivel még a születési dátumunk és helyünk is megegyezik. A harmadik pedig Morrow, akibe most beleölhettem minden kisgyerekes ragaszkodásomat és rajongásomat. 🙂
Valamint inkább benyomások szerepelnek benne, érzések meg saját magamnak kreált kis életbölcsességek, amelyekből aztán lehet szuper idézetek lesznek, ne adj’ Isten #bögrepólótetoválás, de nyugodjatok meg, ennek ellenére nem vagyok Coelho nevelt lánya (bár nekem semmi bajom a regényeivel). 😀 Szóval nem ezek a mérvadók, csak azért említettem, mert talán éppen valamennyit ők tesznek hozzá a regényhez.

5. Sok országba eljut a vándorcirkusz a történet folyamán. Te magad is jártál ezeken a helyeken? Ha nem, hová szeretnél leginkább eljutni ezek közül?

Most így elsőre a kérdésnél megütköztem, hogy “hova is jutottak el végül”? Vicces, mert én írtam, és alig több, mint két hete fejeztem be véglegesen. De kezdjük az elején: Amerikában még nem voltam, és esküszöm, csak akkor jutok el, ha mehetek hajóval, mert a repüléstől rettegek, és tuti, lezuhanna a gépem, épphogy kiérne a víz fölé. Azzal nyugtatom magam, hogy a hajó biztonságosabb, ahogy a vicc is szól: több repülő van az óceán fenekén, mint hajó az égen.
Európa szerte már én is több helyen voltam, de nem feltétlen azokban a városokban jártam az országokon belül is, ahova a kis cirkusz eljutott. Talán az egyetlen egyezés Tusnádfürdő Erdélyben, mert magam is megmoshattam az arcom a Szent Anna-tó vizében, és jártam fent a kis kápolnánál is, és így tovább. Ezen kívül még Olaszország, Németország és Franciaország azok a helyek, ahol voltam, de mint ahogy már korábban is említettem, nem a cirkusz által meglátogatott városokban. Viszont a finnekhez és az oroszokhoz kijutni még amolyan dream holiday destination.

6. Van ebben a regényben egy Túlontúl nevű világ, ami a túlvilág, azaz a szellemek birodalmának megfelelője. Lesz még szerepe ennek a motívumnak későbbi regényeidben? Azaz várható más Túlontúlhoz kapcsolódó (esetleg ott játszódó) könyv?

Szerintem a Túlontúl nekem egy egyfajta eufemizmus a halál utáni létre, tehát elképzelhető, hogy máskor is fogom használni, csak éppen nem tudom, hogy szerencsés-e. Maximum akkor majd az lesz a kis figyelmeztetés a regény előtt, hogy “Figyelem! Az xy történetben előforduló túlvilág nem feltétlen azonos az ugyanazon néven emlegetett Túlontúllal, amely korábban a Hold cirkuszában is előfordult.” És így tovább… 🙂 Egyébként úgy emlékszem, hogy egy korábbi, még publikálatlan regényemben is szerepelt ilyesmi, de ha erre pontos választ szeretnék most adni, akkor át kellene lapoznom egy újabb száz oldalas kéziratot, ami ráadásul jelenleg nincs is nálam kinyomtatott állapotban. De annyit elárulok, hogy tervezek egy testvérregényt a Hold cirkuszának, így abban elképzelhető, hogy akad majd bőven az itt említett Túlontúlon játszódó jelenet.

7. Ki a kedvenc külföldi és hazai íród? Továbbá melyik a kedvenc könyved tőlük?

Ez mindig változik. De aki most kedvenc hazai szerzőnek azonnal eszembe jut, az Gabriel Wolf. A Mit üzen a sír? c. regénye, amint elkezdtem olvasni, azonnal megnyert magának, és amit éppen olvasok, a Gépisten, az is elsőre beszippantott. Mindenkinek szívből ajánlom mindkettőt, s biztos vagyok benne, hogy részemről sem ért még véget itt a tőle olvasott regények sora.
Külföldi szerző… erősen gondolkodnom kell, mert elég régen olvastam már külföldi írótól regényt. Mióta blogger vagyok, inkább a magyarokat részesítem előnyben. De talán a nyáron olvasott Santa Montefiore az, akit ide példaként tudok hozni. Nagyon szeretem a romantikus családregényeit. És még szerencsére van is olvasatlanul egy a polcomon, így amikor majd a télen nagyon vágyom vissza a nyárba, egészen biztosan a kezembe fogom venni.
Egyébként pedig mindent elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Nem vagyok válogatós.

8. Nagyon tetszik nekem a könyv borítója. Mit kell tudni, azaz kell-e tudni valamit a borító elkészülésének folyamatáról? Volt beleszólásod? Te instruáltad a borítótervezőt, vagy teljesen szabad kezet adtál neki?

Az alapötletet úgy kaptam, miszerint jó lenne cirkuszi dolgokból összehozni egy gyönyörű nőt. Az pedig, hogy a hátlapon megjelent Lucy is, az az én kérésem volt. Persze, végigizgultam a folyamatot, mert tudtam róla, hogy mikor van születőben. De azon kívül, hogy a kígyóért könyörögtem, remélem, hogy nem voltam egy követelődző hárpia (ha mégis úgy lenne, utólag csendben fogom tűrni a szidalmazást, és megpróbálok majd életemben először nem visszafeleselni 😀 nem ígérem, hogy sikerülni fog.). De nagyon imádom a teljes borítót, és várom már a pillanatot, amikor majd a kezemben tarthatom a könyvet. Azt hiszem, ez megint úgy fog alakulni, hogy hosszú percekig simogatni fogok a képen minden apró kis rejtett motívumot, amit én a történet egy-egy számomra kedves részhez tudok kötni. (Bevallom, volt már ilyen, még akkor is, ha emiatt őrültnek tűnhetek.)

9. Mit jelentenek a könyv nyomtatott verziójában a fejezetcímek melletti holdciklus képek? Minden fejezetnél más állásban van a hold, azaz a könyv vége felé haladva egyre inkább telihold formát vesz fel. Ez csak díszítés, vagy van mögötte szándékos koncepció is?

Hirtelen ötlet volt részemről, azért, mert ugye a HOLD cirkusza, és a másik összetevője az indíttatásnak pedig az, hogy mindig álmodozva néztem a precízen megmunkált könyveket, és én is nagyon vágytam valami ilyesmire. Így megrohamoztam a szerkesztőm az ötlettel: szeretnék szépbetűs fejezetcímeket, és holdfázisokat a címek mellé. Azt hittem, hogy ez lehetetlen, aztán néhány óra alatt bebizonyosodott, hogy nem, mert a kiadóm nem ismer lehetetlent (erre egyébként egy másik példa, hogy álmodtam egy térképet, s azt is megvalósították nekem. Ezúton is köszönet érte.). Úgy érzem, hogy ebben a könyvben minden álmom valóra vált. Remélem, az olvasók is ilyen jó érzéssel fogják majd a kezükben tartani.
Na, de visszatérve a holdciklusra: elsősorban így díszítő funkciója van, viszont teljes mértékben kötni tudom ahhoz, hogy ahogy halad előre a történet, a bosszú érik, és a végén tarol. Így töltődik a Hold is, és a végére kiteljesedik.

10. Dolgozol-e jelenleg valamilyen regényen? Milyen műfajú lesz a következő könyved?

Soha nem gondoltam volna azt, hogy erre a kérdésre egyszer a “nem” lesz a válaszom. De ez nem azért van, mert ne lenne ezernyi történet a fejemben, csak most annyi beadandó vár rám, hogy minden egyébért billentyűzetet leütni újabb kicsi lelkifurdalás-hullám. Na, mindegy, a motivációm az, hogy amint befejezem a kötelező dolgokat, nekiállhatok egy új regénynek. Még nem tudom, melyik ötletemet fogom megvalósítani, de azt megígérhetem, hogy legyen az bármelyik is, lesz benne kis borzongás. 😉

11. Mit üzensz az olvasóidnak?

Szeretnék nekik köszönetet mondani azért a döntésükért, amikor úgy határoztak, hogy elolvassák a Hold cirkuszát. Remélem, velem tartanak majd a következő kalandokban is! 🙂

Reklámok