Interjú Benyák Zoltánnal

BenyákZoltán

Black_Dawn:
Mi a különbség a Jonathan Cross és a Benyák Zoltán könyvek között? Van különbség?

Benyák Zoltán:
Nincs. A korai álnév alatt rejtőző írások is olyanok, mint a mostaniak. Legfeljebb fejlődtem kissé, és remélem, hogy így történt. 🙂 Akkoriban azt gondoltam, hogy idővel biztos kihal belőlem a fantasztikum szeretete, hogy már nem az élet misztikusabb, megfoghatatlanabb oldaláról fogok írni. Balga gondolat volt. Az író azt írja, mit élvez. Ha nem élvezi az írást, akkor abból borzalom születik. Én pedig nem változtam, és azt hiszem, már nem is fogok. Mikor ezt beláttam, akkor elkezdtem saját néven megjelenni. A fantasztikum szeretete maradt.

– Fog még megjelenni Jonathan Cross néven könyved, vagy tulajdonképpen végleg átváltottál a valódi nevedre?

Nincs tervben olyan regény, mi ne saját nevem alatt jelenne meg. Nehéz piac ez. Bár van, aki több névvel, több vasat is a tűzben tart, nekem pillanatnyilag elég a sajátom.

– Mivel foglalkozol, amikor nem írsz? Akár munka, akár hobbi szempontjából?

Majdnem minden az íráshoz kapcsolódik, mikor nem a polgári foglalkozásommal törődöm. Olvasok, és igyekszem új írókat, más stílusokat megismerni, vagy a marketinggel foglalkozom.

– Bevallom, eddig csak A nagy illúziót olvastam Tőled, de az borzasztóan tetszett! Nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is egyéninek tartom. Nem is tudnék hirtelen olyan példát említeni, hogy mire hasonlít ez a könyv. Sem stílusra, sem műfajra. Valahol a horror határán egyensúlyoz, csak valahogy erőszak nélkül. Jól értelmezem?

A nagy illúzió szándékom szerint többminden dolgot érint. Egyfelől fantasztikus utazás, emberi dráma, és egy kicsit rémtörténet is. De ennél is több van benne. A gyerekkor megtalálásától, a halál kinevetéséig. Nem akartam egy komor túlvilági kalandot, inkább csak olyan kábultan őrült száguldást egy érdekes túlvilágon.

– Mennyire jellemzi írói stílusodat A nagy illúzió? Akár a benne szereplő túlvilág téma, akár a hollywoodi filmes “road movie” hangulat? Engem talán ez a két motívum fogott meg benne leginkább.

Szeretek filmeket nézni, és  olykor a mai napig ceruzát ragadok, hogy rajzoljak egy jót. Nekem egyszerűen muszáj képiesen írnom. Láttatnom kell, ami a fejemben van, és ezekhez a párbeszédek kevesek. Sokan mondták már, hogy filmszerűek, amiket írok, és ezt nem bánom. Ilyennek akarom a szövegeket eleve.

– Van-e valamilyen valós alapja Tom Pastor karakterének, azaz annak, hogy milyen nehéz festőművészként, képek eladásából megélni? Azért is kérdeztem rá, hogy mivel foglalkozol, mert látatlanban valószínűleg azt gondolnám, hogy az írás mellett festőművész vagy. Számomra nagyon hitelesen jött át az az életmód, azok a problémák, amit ezzel kapcsolatban olvashattam a könyvben.

Azt hiszem, mindegy, hogy milyen művészetbe vág bele most az ember. Lehet szobrászat, festészet, vagy írás. Persze vannak különbségek, de azt hiszem, mind nehéz és rögös. Alapvető síkon itt lehet némi átjárhatóság, még ha a művészeti része más is. Tom Pastor azért lett festő, mert a túlvilág különös megjelenését egy festő szemén keresztül a legérdekesebb bemutatni.

– Ihlette konkrét személy Tom apjának karakterét, Davidet? Nagyon érdekesnek találtam ezt a szigeten, elvonultan élő, megfejthetetlen figurát.

Ez majd én leszek öregkoromban. Ülök a ház előtt, nézem a vizet. Csak még meg kell keresnem a szigetrevalót. 🙂

– Felfigyeltem valamire David karakterével kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy ez szándékos írói módszer-e részedről vagy csak véletlen? Azt éreztem Daviddel (és tulajdonképpen a többiekkel is) kapcsolatban, hogy nem teljesen pozitív, de nem is negatív karakter. Valahol a kettő között lavíroz. Úgy is mondhatnám: emberi. Végül is a való életben is ilyenek vagyunk. Nincsenek szuperhősök és főgonoszok, csak emberek hibákkal és jó tulajdonságokkal. Jól értelmezem, hogy kicsit ilyenek a karaktereid?

Persze. Nem karikatúrát akartam csinálni, hanem „valódi” embereket. És ahogy az életben sincsenek gonoszok és szentek, ebben a regényben sem. Mindenkinek máshol vannak az erkölcsi morális határai. Az életfelfogása, a fontossági sorrendje. És mi az alapján ítélkezünk felettük, hogy ezek mennyire távol esnek a miénktől. Természetesen mások is ez alapján ítélnek el minket. Ez van. A Pastor családot esendőnek akartam ábrázolni, akik aztán belátják a hibáikat, és jobbak akarnak lenni. A regényből kiderül, hogy sikerül-e nekik.

– Volt olyan műfaj, amiben eredetileg nem terveztél írni, de mégis megpróbáltad, és kiderült, hogy sokkal jobb vagy benne, mint hitted?

Az idén megjelent könyvem például a fantasztikum és az alternatív történelmi zsáner keveréke. A jó és a rossz harcáról szól, akik rendre újjászületnek a történelem folyamán, és szembekerülnek egymással. Minden fejezet más történelmi korban játszódik. Belebújhatunk ez újvilágot felfedező hajósok bőrébe, Hasfelmetsző Jackébe, az őrült Sade márki köpenyébe. Nagyon érdekes irodalmi kísérlet lett, és élveztem minden sorát írni.  Szóval pár éve még nem hittem volna, hogy egy olyan könyvet fogok írni, mint Az utolsó emberig. De összejött.

– Dolgozol jelenleg valamilyen könyvön? Ha igen, milyen műfajú lesz?

Amit most írok, az a távoli jövőben a földet elhagyott emberiségről szól. Ha megjelenik, akkor azt fogják mondani rá, hogy scifi. Ez nem teljesen igaz. Legfeljebb részben. Nem egy tudományos újítás hatását vizsgálom a homo sapiensen, ez is inkább az emberi természetről szól majd, mint a többi írásom. Vagy még inkább a természetünk megváltozásáról. Egy nehéz világban kell a hősöknek megmaradnia. Súlyos darab lesz, de azt hiszem, van benne egy jó adag idealizmus. Éjféli Nap a munkacíme.

– A Wikipédia szerint 11 éve jelent meg az első regényed. Mi a véleményed egy évtized távlatából? A Te nézőpontodból megéri ma manapság írónak lenni Magyarországon? Úgy értem, ajánlanád, tanácsolnád másoknak, hogy foglalkozzanak ezzel, ha még nem döntötték el, hogy milyen pályát választanak maguknak? Főfoglalkozásnak javasolnád vagy inkább hobbinak?

Az írjon, aki örömét leli a szavakban. Hogy gondolkodhat, kalandozhat papíron. A nagy pénz nem itt van. Nekem jutott mindenből. Ígéretekből, hazugságokból, dicséretből, kritikából, díjból, elismerésből. Voltak szép időszakok és keserűek. De mikor előveszek egy üres lapot, és kezembe fogom a tollat, azt még mindig nagyon élvezem.

Reklámok