Interjú John Cure-ral

John-Cure2

Black Dawn:
– Miért a „John Cure”-t választottad írói álnévnek? Van valami köze a Cure együtteshez? Vagy akár a gyógyításhoz?

John Cure:
Amikor írói álnevet kerestem magamnak, akkor nagyon tudatosan arra törekedtem, hogy könnyen megjegyezhető legyen, és leírva, vizuálisan is könnyen bevésődjön. Erre pedig mindenképpen négy-négy betűből álló, angolszász eredetű vezeték és keresztnevet akartam. Végül a Cure-ra egyéb ötleteim mellett épp azért esett a választásom, mert a jelentése pozitív tartalommal bír, valamint a történeteim célcsoportja és Cure együttes célcsoportja között van valahol egy szűk átfedés.     

– Már régóta írsz. Az első regényed tíz éve jelent meg. Te hogy látod, hogyan változott az olvasótáborod ennyi idő alatt? Ugyanazok olvassák a könyveidet, csak most közel húsz évvel idősebben? Vagy a legújabb könyveidet már inkább egy következő generáció olvassa?

Azt tapasztalom, hogy akik annak idején a Hontalan lelkeket olvasták, vagy később más könyveimmel találkoztak, azok hűséges olvasóként kitartanak, miközben jönnek az újabbak, így szerencsére az olvasóim száma regényről regényre növekszik, ami köszönhető annak, hogy az olvasóim jó hírét viszik a történeteimnek, és jó szívvel ajánlják másoknak, posztolják a közösségi oldalakon, vagy épp írnak róluk a blogjaikban. Ami kellemesen meglepett, hogy nagyon sok fiatal is vásárol és olvas könyveket. A statisztikák és a visszajelzések azt mutatják, hogy minden korosztályból és társadalmi rétegből vannak olvasóim. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok nekik, hiszen, ha ők nincsenek, akkor John Cure sem létezne. Az írói Facebook oldalam már több mint tizennyolcezren követik, idén pedig a Rekviem egy halott lányért című könyvem ötszáz regény közül, egyetlen horrorként került be az idei Aranykönyv- díj TOP10-es döntőjébe. Ez pedig kizárólag az én fantasztikus olvasóimnak köszönhető. Hiszen én csak egy egyszerű mesélő vagyok, minden máshoz, ami ezen felül történik, már ők is kellenek.

– Észrevettem két szokatlan nevet a könyveidben. A Hontalan lelkekben a seriffet „Jack Homa”-nak hívják, A gonosz új arcában pedig az írónak „Frank Ramib” a neve. Honnan jöttek ezek a nevek? Ugyanis a többi angolszáz név szokott lenni (ha jól láttam), de ezek (tudtommal) nem azok. Van ennek a két névnek valami különleges (esetleg titkos) jelentése? Főleg a Ramib-bal kapcsolatban töprengtem ilyesmin, mivel ez egy író neve a könyvben. Először arra gondoltam, hogy talán visszafelé olvasva jelenthet valamit.

Az ég világon semmi ilyen titkos, rejtett jelentés nincs a két említett név mögött. A neveket a karakterek személyiségéhez igazítom, persze menet közben a nevek is hatnak a karakterek személyiségére. De ez talán a való életben sincs másképp. Ha egy szereplőm háttere mondjuk Írországban gyökerezik, akkor ír hangzású nevet fog tőlem kapni. Persze előfordulhat, hogy játszom a nevekkel, de azoknak akkor inkább számomra van jelentéstartalma, az olvasóknak nem fog mondani semmit.

– Mi, azaz ki ihlette Gerald, a gyilkos karakterét a Hontalan lelkek sorozatban? Valamilyen valós személy, azaz sorozatgyilkos, vagy esetleg legenda?

A Hontalan lelkekkel azoknak a ma már klasszikus horrorfilmeknek a hangulatát szerettem volna megidézni, amik a 80-as években ezt a műfajt meghatározták. Ilyenek voltak számomra a Péntek 13, a Rémálom az Elm utcában, és a Halloween filmek. Így Gerald karakterét és a történet felépítését is ezek a filmek és azok gonosz alakjai ihlették, viszont arra figyeltem, hogy közben tudjon a karakter egyedi maradni, és árnyaltabb, mint a fent említettek, ami a második könyvben, a Rekviem egy halott lányért eseményeiben már kezd körvonalazódni, és a záró kötetben fog majd letisztulni a kép. Nálam a jók néha rosszak, a rosszak pedig bizonyos helyzetekben tudnak jók lenni. Pontosan úgy, ahogy az életben.

– Mi a véleményed a jelenlegi magyar horrorszíntérről? Hol tart most és hová tart? Vagy van-e egyáltalán?

Nem nagyon látok kellően erős kezdeményezéseket, összetartó csoportosulásokat. Én év elején a műfaj kedvelőinek létre hoztam egy Facebook csoportot, Szürkületi zóna néven, és ott már több mint ezerháromszáz tagot számlálunk, és minden nap jönnek az új csatlakozni vágyók. Aktív, jó kis közösség. Lehet majd velük mit kezdeni, és vannak határozott elképzeléseim az irányról is, de erről még korai beszélni.
Tíz éve, amikor az első regényem megjelent azt mondták még a könyvterjesztők is, hogy ebben a zsánerben nem lehet könyveket eladni. Hogy nagyon sok próbálkozásba buktak már bele a kiadók, és csak Stephen Kinget veszik. Én meg azt mondtam, hogy akkor megtalálom a könyvemnek azt a célcsoportot. Mert akkor mégis csak van erre kereslet. És végül nekem lett igazam. Igaz, hogy az első nekifutásomra ötven darabot sem tudtam eladni a könyvemből, de küzdő típus vagyok, és ha én nem hiszek magamban, akkor mégis ki fog? Így hát nem adtam fel, hanem más stratégiával és nagyon tudatosan kezdtem magam felépíteni. Végül következő évben az a könyv elfogyott több ezer példányban, majd azóta már megélt két újabb kiadást, és meghaladta a tízezer példányt is. Jelenleg is nagyon sokan keresik, úgyhogy két éven belül szerintem újra kiadjuk.
Tehát kemény, tudatos munkával, sok buktatót végigjárva tíz év alatt csináltam magamnak piacot. Vagy mondjuk úgy, hogy megtaláltam az olvasóimat. Mert minden könyvnek megvannak az olvasói. Én mindig kellő alázattal álltam az íráshoz, és nyitottan, segítőkészséggel fogadtam minden megkeresést, ahogy örömmel segítem a kezdő írókat is. Ennek ellenére itt is azt látom, mint számos más közegben. Van irigység, van rosszindulat, akinek tele van az asztalfiókja ki nem adott kéziratokkal, az a sikertelenségéből eredő feszültségeit, és belső frusztrációit igyekszik publikáló írók kritizálásban levezetni.
Szerencsére azt látom, hogy a könyveim sikere nyomán több kiadó is újra próbálkozik ezzel a zsánerrel. És talán ezen felbuzdulva ebben a témában alkotó írók is próbálnak nagyobb lendülettel, bizakodva utat találni az olvasókhoz. Én azt látom, hogy sokkal nagyobb érdeklődés van jó horror és misztikus thrillerekre az olvasók részéről, mint amit valójában kielégít irányukba a könyvpiac. De azt is látni kell, hogy ha egy író nincs felépítve, ha nem tudja eladni saját magát az olvasóknak, akkor a könyvét is érdektelenség fogja kísérni, legyen az bármilyen jól megírva.

– Tervezel a valódi neveden, esetleg más írói neveken is publikálni?

A valódi nevemen terveztem publikálni a várhatóan már 2019-ben megjelenő első politikai thrillerem, amit majd továbbiak is követnek. Hazai helyszíneken játszódó, izgalmas, szövevényes kémtörténetek lesznek. De végül úgy döntöttem, hogy továbbra is szeretném, ha nem kellene minden élethelyzetben írónak lennem, így marad az írói álnév. Valamint nem is lenne szerencsés kukába dobni egy olyan nevet, amit nagyon kemény munkával építettem eddig, és fogok a jövőben is. Inkább a John Cure nevet szeretném tovább erősíteni.

– Mi a helyzet más műfajokkal? Tudtommal csak horror- és thrillerkönyveket írsz. Fogunk Tőled valaha sci-fi könyvet látni, vagy akár romantikusat?

Jelenleg valóban a misztikus thriller és horror zsáner, amiben alkotok. De a Fekete esernyős férfiben már voltak szoft sci-fi elemek is, és legalább annyira egy kalandregény volt, mint amennyire thriller, vagy épp romantikus. Ott inkább kísérleteztem, de a történet sajátossága és a cselekmény ezt megengedte. De tisztán keményvonalas sci-fit, vagy romantikus könyvet biztosan nem fogok írni. Olyan messze nem kalandoznék a saját térfelemről. Tehát ami biztos, ahogy az előző kérdésnél is mondtam, a regényeim közt biztosan lesznek hamarosan olyan politikai thrillerek, amik leginkább a kémregények zsánerébe illeszkednek majd, és régóta dédelgetek egy úgynevezett alternatív történelmi regényt is.

– Mik a rövidtávú terveid íróként? Dolgozol jelenleg valamilyen könyvön? Ha igen, mikor lesz kész, és miről fog szólni?

Szerencsére a termékeny írók közé tartozom, és minden nap írom az aktuális regényemet. Rövid távon az olvasótáboromat szeretném növelni, még több emberhez eljutni a történeteimmel, és jövő évtől szeretnék két regényt publikálni évente. Szeretném megjelentetni az első kémregényem, és már közben is halad a Fekete esernyős férfi nemzetközi megjelenésének az előkészülete, első körben angol nyelvterületen. Ami, ha megfelelő fogadtatásra talál, akkor követni fogja a többi regényem is.
Az új regényem október végén fog megjelenni A boszorkány hagyatéka címmel, és egy igazán izgalmas, különleges misztikus thrillert kapnak majd tőlem az olvasók. A történet fő cselekményei napjainkban játszódnak Szegeden, de közben megismerhetjük a város múltjának egy darabját, amit még a mai napig is legendák öveznek. Mégpedig Magyarország legnagyobb boszorkányüldözését, amikor is 1728 nyarán 13 embert fogtak perbe, kínoztak meg, majd vetettek máglyára a Tisza árterében, amit ma Boszorkány-sziget néven ismerünk.

– Mik a hosszútávú terveid, ha vannak? Hogyan látod például John Cure-t tíz év múlva? Hány regényt szeretnél annyi idő alatt írni és miről? Vannak olyan ötleteid, amik még csak egy-két mondat erejéig léteznek, de egyszer szívesen megírnád őket regényben? (Már ha ez publikus információ, és szívesen megosztanád velünk, olvasókkal.)

Hosszútávú terveim közt mindenképpen ott van a nemzetközi megjelenés. Ezügyben már történtek is lépések, ami kapcsolatépítést és az adott országok könyvpiacának felmérését jelenti, valamint a Fekete esernyős férfi című regényemet jelenleg kiváló műfordítók ültetik át angolra.
Idén jelenik meg az ötödik regényem, és ha tudom magam tartani ahhoz a tervemhez, hogy fő állású íróként évente két regényem kerül a könyvesboltokba, akkor tíz év múlva mindenképpen több mint húsz regényem lesz a könyvespolcokon. Nagyon sok ötletem van. Van, ami valóban csak néhány mondatban, erősen beágyazott gondolatban van jelen, de vannak, amik már napi szinten is foglalkoztatnak, és így közel vannak ahhoz, hogy megszülethessenek. Mindig azt a történetet hagyom világra jönni, ami leginkább érdekel, és ami már nem hagy nyugodni.

– Mit üzenne Gerald az olvasóidnak, ha tehetné?

Mindig lapul valaki csöndben a sötétben. Akkor is, ha épp nem látjuk.

Reklámok