Interjú Hestia Potterrel

Hestia Potter

Black Dawn:
1. Mi volt az első könyv, ami komolyan elgondolkodtatott és nagy hatással volt Rád?

Hestia Potter:
A Harry Potter sorozat. Én gyakorlatilag ezen nőttem fel és ezzel is kezdődött a nagy fantasy szerelmem. 15 éves koromban vettem kezembe az első Harry Potter könyvet és a fiam születése előtti éjszaka (22 éves koromban) olvastam el a Halál ereklyéi utolsó oldalát. Jó fej gyerek volt, már akkor is hagyta anyát olvasni. Másnap reggel fájásokra keltem és délelőtt meg is szültem a fiam. 🙂 Ma már 9 éves és ő olvassa a Harry Pottert. Úgy irigylem érte, hogy most találkozik vele elsőnek.

2. Inkább feldob és energiával tölt fel az regényírás vagy inkább kifáraszt?

Mindkettő! Írónak lenni egy teljesen kattant állapot, legalább is az én személyemben mindenképpen. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de bennem egy idő után egyszerűen felgyűlik a történet és egyszerűen kirobban betűk formájában a lapokra. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés, amit találtam rá. Ilyenkor egyszerűen írnom kell és kész. Napi 10-12 órát képes vagyok írni, ami nagyon fárasztó, de a karakterek száma, amit a végén látok, visszaadja ezt az energiát öröm formájában.

3. Milyen kerülendő hibát javasolnál más íróknak, hogy vigyázzanak vele, azaz figyeljenek oda rá?

Magánkiadásban én magam és két béta javították az elírásokat a könyv szövegében. Mindannyian elektronikus formájában láttuk a szöveget és csak a kész könyvként már nyomtatásban. Rengeteg hibát ki lehetett volna szűrni, ha elsőre kinyomtatom. Egyszerűen a papíron szembe ötlőbbek a hibák. Az első 500 példányomban így elég sok elírás maradt benne. Így az én tanácsom, mindenképpen lásd egyszer a szövegedet kinyomtatva mielőtt nyomdába küldenéd.

Néhány bátorító jó szó a hozzám hasonlóan kezdőnek:
1., Mindenki volt kezdő.
2., Csak az nem hibázik, aki nem is próbálkozik.
3., Hiszek benne, hogy minden könyvnek megvan a maga olvasótábora, csak meg kell találni.
4., Nem írtak még a világon olyan könyvet, ami kivétel nélkül minden olvasónak tetszett volna.

4. Milyen hasznos (vagy kevésbé hasznos) dologra költötted az első könyveladásból befolyó összeget? 🙂 Azaz… hogyan ünnepelted meg ezt az eseményt?

A magánkiadás egyik legjobb része, hogy nem kell éhen halnod addig sem, míg „nagy” íróvá válsz. 🙂 Így az én könyvbevételemből simán lett gázszámla és cipő is a gyerekre. 🙂
De a vőlegényemmel van egy aranyos szokásunk, amikor a Legendary könyv facebook-os oldalkedvelése eléri a következő ezres számot, mindig egy üveg pezsgővel ünnepelünk. Most közeledünk a 4000-es számhoz. Így lassan készítem a poharakat a negyedik üveg pezsgőhöz.

5. Én többféle műfajt is felfedeztem a „Legendary – Lázadás” című könyvben. Szerinted melyik műfajba illik leginkább?

Ti fantasy olvasók annyi féle műfajt tudtok megkülönböztetni, amit én addig, míg be nem próbálták kategorizálni soha nem is hallottam. Utánuk néztem, olvastam, de nem tudnám megmondani. Egyik kategóriába sem tudnám egyértelműen besorolni.

6. Van a „Legendary – Lázadás”-nak bármi köze „Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben” című képregénysorozatához? Én ugyanis eddig főleg „vámpírok vs vérfarkasok” típusú urbanfantasyvel találkoztam. Ez a fent említett képregénysorozat volt az első, amiben „tündérek vs vérfarkasok”-at láttam. Részben ezért is tetszett nagyon a könyved, mert ezzel a történettípussal ritkábban találkozni. A vámpíros verzióval már sokszor összefutottam, személy szerint túl sokszor is, és már kicsit elcsépeltnek érzem, de ez a tündéres megközelítés nagyon tetszett. Te találkoztál már valahol ilyen alapkoncepcióval, vagy inkább csak eszedbe jutott, mint lehetőség és egyszerűen írni kezdted regény formájában?

Nem, hiszen nem ismerem a művet. Az elmúlt egy éves adatok alapján azt lehet látni, hogy ezek alapján többnyire ifjúsági szórakoztató irodalom kategóriába sorolható a könyvem. A Legendary írásakor, nem azt mondtam, hogy akkor én most leülök, és például írok egy urban fantasy-t, az arra jellemző stílus jegyekkel. Én leültem, hogy van egy történetem, elmesélem, és akinek tetszik és beleszeret ebbe a történetbe, annak lesz a műfaja, ők lesznek az én cél csoportom. A fantasy műfajokra jellemző sok összetevővel. Nem direkt akartam újat alkotni, én egyszerűen csak nem ismertem a régi jól megszokott sémák szabályait.

7. Elég sok romantika van a könyvben, de megfigyeléseim szerint ügyeltél rá, hogy ez a dolog ne lépjen át egy bizonyos határt. A regényben burkoltan és óvatosan van megfogalmazva az ilyesmi. Inkább érzelmi szempontból közelít a témához, hogy gyerekek is olvashassák. Te ezt végig szem előtt tartottad, hogy minden korosztálynak szóljon a könyved és ne legyen valami miatt majd korhatáros? Kinek szól leginkább a regény?

13-35 éves korig van a legnagyobb olvasottsága. Lehet, hogy a nagyobbak már vágynának egy kicsit konkrétabb leírásokra, de a fiatalabbaknak tartsa meg helyettem valaki más a felvilágosítást. 🙂 Ami pedig a legfontosabb, hogy semmiképpen nem a testiség oldaláról akarom bemutatni a szerelmet. A tomboló hormonok felszíne alatt a szerelemnek van egy olyan misztériuma, amiről csak ritkán beszélünk. Biológiai felvilágosítás egész hadával bombázzuk a mai fiatalokat. Mindenhonnan ömlik rájuk az erotika. Ma már egy autót, egy sampont, de esküszöm már ételeket is egy erotikus hölggyel vagy egy félmeztelen férfival reklámoznak. Külön felvilágosítást tartanak nekik a biológia órán túl is a veszélyekről, a betegségekről, ami elengedhetetlen és szükséges. De ki mesél nekik a fent említett misztériumról, amit szerelem közben a lélek él át és ennek a kezeléséről? Számomra az élet egyik legnagyobb csodája, hogy érkezik az életedbe egy vadidegen ember és a világod közepévé válik. Teljesen más, mint te, hiszen máshol, más emberek, más ingerek között nevelkedett fel, mégis olyan közeli lesz, ha a megfelelő embert találod meg, mint még soha senki más. Ez nem egy könnyű folyamat szerintem. Nem csak megtalálni nem könnyű, de hozzá csiszolódni és a vele együtt járó érzelmi cunamikkal megtanulni mit kezdeni sem egyszerű. Rengeteg megválaszolatlan kérdés van ebben a témában. Azt, hogy mit hova tegyenek, 🙂 azt az infót bárhonnan megkapják. Nem tudom a választ az összes lélekben dúló kérdésre, és amelyekre tudom sem biztos, hogy tökéletesen át tudom adni, de egy próbát mindenképpen megér. A szerelem kortalan, a Legendary szerelmek is azok, éppen ezért én úgy gondolom, hogy a könyvem is kortalan, a statisztikai mutatóktól függetlenül.

8. Gondolom lesz folytatás. 🙂 Ha igen, mikor?

Gőzerővel dolgozom a folytatáson. A fejemben már kész. Innen már gyorsan kiírom. De ezután még jönnek a béták, a javítás és átdolgozás, újra és újra. A nyomdába kerülés, borító tervezés, de reményeim szerint májusban már olvashatjátok a folytatást. Illetve próbálok arra törekedni, hogy az első könyvvel kapcsolatban kapott építő kritikákat jól használjam fel. Ilyen például az, hogy az olvasók nagy többsége igényelte, hogy lassabban meséljek. Nagyon nehéz a habitusomból adódóan eleget tennem ennek a kérésnek, de értem, mire gondoltak és próbálok megfelelni az elvárásuknak képességeimhez mértem. A Hestia Potter könyvek valószínűleg kicsit mindig pergősebbek lesznek, mint az átlagosan megszokott. Valószínűleg pörögni fognak, ameddig az írójuk is. A jellememből adódik, hogy mindig lótok-futok, csapjunk bele csináljuk már életstílust élek és utálom a szürkét, az unalmat. A fiam szerint az a szavam járása, hogy: – Na vágjunk bele valami tempót. 🙂 Tehát nem is tudnék egyelőre másmilyen lenni és ezáltal másmilyent írni.

9. Tervezel más sorozatot indítani, vagy esetleg különálló, nem összekapcsolódó regény(eke)t az elkövetkezendő években?

Itt érkeztünk el ahhoz a sarkalatos ponthoz, hogy miért kellett az olvasóimnak 1,5 évet várni a Legendary folytatásának megjelenésére. Állandóan zakatol a fejemben egy másik regénysorozat a Holt lelkek kémiája: https://www.facebook.com/Hestia-Potter-Holt-lelkek-kémiája-1812667452313974/
A két könyvnek merőben más a hangulata. A Legendary – szövetséggel akkor haladok jól, ha kis pozitív napom van, ha ki akarok szakadni a hétköznapi életemből. Amikor viszont szomorúbb vagyok, úgymond, kicsit valamiért fáj az élet, akkor oldalak születnek a Holt lelkek kémiájából. A könyv a gyász témakörét boncolgatja, de ezt is a Legendary-hoz hasonlóan egy fantasy világban teszi, hogy szórakoztassa is maximálisan az olvasót. Tavaly ilyenkor elvesztettem az édesapámat és valószínűleg ezért van, hogy ha egyedül vagyok, gyakran kapom magam azon, hogy inkább efelé a könyv felé mennek a gondolataim. Remélem, ezért cserébe még az idén megörvendeztethetem ezzel a könyvvel is az olvasótáboromat.
Naplóregénynek készül. A Holt lelkek kémiája egész pontosan Jakab Anna naplója. Magáé a Bestia néven elhíresült vámpíré, aki a kezdetektől (15 éves korától) mesél arról, hogyan lett ő vámpírrá és hogyan sikerült kiérdemelnie a Bestia nevet. Vámpírok és boszorkányok, szerelmek és halálok, a tőlem megszokott fordulatos szélsőségek várnak majd rátok a lapokon.

10. Tervezel más írói néven publikálni?

Nem. Az írói nevem sokak szerint kicsit talán hatásvadász, de én ezt használom immáron 17 éve. Ragadvány név még a kollégista éveimből.  A Hestia megszólításra éppen úgy reagálok, mint a Vikire. A nevem mindenképpen marad. Hozzám nőtt mára már teljesen.

11. Van-e valamilyen zárógondolat, amit szívesen megosztanál az olvasókkal? Esetleg üzennél-e, köszönetet mondanál-e valakinek?

A legnagyobb köszönet mindig az olvasóimnak jár. Nélkülük nem létezik Hestia Potter az író, a szerző. Ők ismerik a legjobban a jelmondatomat: „A semmiből jövök és a csillagok felé tartok!” 11 000 csillag világít az utamon nap, mint nap. Köszönöm nekik ezt a rengeteg támogatást és biztatást, amivel folyton elhalmoznak. Nekem ők lettek a második családom. Olyannyira, hogy például evidens volt számomra az anyukám és a nővérem után elsőkként őket értesíteni róla, amikor megkérték a kezemet. Ennyi pozitív, támogató, jóindulatú embert egyetlen közösségen belül nagyon ritkán látni.

Reklámok