Interjú L. J. Wesley-vel

DSC_0164

Black Dawn:
1. Először is mit jelent az „L. J. Wesley” név? Minek a rövidítése? És miért pont ezt az írói álnevet választottad?

L. J. Wesley:
Röviden: semmit. Nem akartam saját néven megjelenni, tekintve, hogy annyira tucat nevem van, hogy kb. minden utcában él valaki más ezzel a névvel. Ezért testvéreimnek szóltam, hogy találjanak ki nekem egy nevet, ha nem akarják, hogy meghaljanak a könyveben. A húgom előállt az L. J. Wesley-vel, nekem meg bejött. Majd ha esetleg híres leszek, akkor kitalálok valami jelentést hozzá. 😀

2. Miért „Egy ​űrállomás-takarító naplója” a könyv címe? A „naplót” abszolút értem, mert valóban naplószerűen vannak dokumentálva az események. De a takarítói munkakör miért került bele a címbe? Ennek szerintem elég kevés szerepe van a könyvben, ha az egész történetet teljességében nézzük. Vagy csak én siklottam át valami fontos dolgon ezzel kapcsolatban? 🙂

A cím előbb volt meg, mint maga a sztori. Sőt, egy ideig az volt a terv, hogy másról sem fog szólni, mint arról, hogy hogyan tengeti mindennapjait Max az űrállomásokon, de kiderült, hogy baromi unalmasan. Így inkább tovább mentünk, de a címet meghagytam. Egyrészt mert jól hangzik, másrészt mert attól, hogy már nem takarít, a szakmáját azért nem veszíti el… de főleg azért mert jól hangzik.

3. Olvasás közben rájöttem, mire emlékeztet a könyved: J. L. Bourne „Day by Day Armageddon” című regényére. Ismered? Tudtommal ez még nem jelent meg soha magyarul. (A címe nagyjából annyit tesz, hogy „Nap mint nap világvége”.) Ugyanolyan naplószerű az egész, mint a Te regényed, csak az nem sci-fi, hanem zombihorror. Hangvétele és pörgőssége miatt is emlékeztetett rá, viszont hozzáteszem, a Te könyved sokkal jobban tetszett annál. Ha a fenti regényt nem ismered, olvastál valami hasonlót, melynek naplószerű megfogalmazása esetleg kedvet csinált ahhoz, hogy Te is ilyet írj?

Nem ismerem a Day by Day Armageddont, de az alapján, amit írtál róla, inkább egy jövőbeni projektemre hasonlít… de az majd csak évek múlva lesz aktuális. Olvastam már korábban pár naplóregényt, mindig is szerettem őket, de leginkább azért döntöttem emellett, mert jó esetben egy naplótól senki nem várja el a barokkos körmondatokat, meg hogy mindent megmagyarázzon. Szeretek egyszerűen fogalmazni, és szeretem azokat a könyveket, amitben egyszerűen fogalmaznak. Éppen emiatt nagy kedvencem például Charles Bukowski. Remek könyveket írt, egyszerű, hétköznapi nyelven.

4. Két másik regény is eszembe jutott az „Egy ​űrállomás-takarító naplója”-val kapcsolatban.
Az egyik E. E. Doc Smith-től a „Triplanetary”, mert körülbelül annak ilyen sodró a tempója, hogy egymást érik benne az események és az izgalmak, meg talán a világ is, amelyben játszódik.
A másik Harry Harrisontól „A ​Rozsdamentes Acélpatkány”: csempészés, bűnözés, menekülés, ügyeskedés, jó szövegek, humoros beszólások stb…
A két könyvből ismered valamelyiket? Inspiráltak esetleg? Ha nem, akkor milyen könyvek voltak Rád olyan nagy hatással, hogy sci-fi könyvet kezdj írni?

Ezeket sem ismerem. Ha nagyon inspiráló könyvet kéne keresnem, akkor A marsi-t mondanám egyébként. Nagyrészt naplószerűen van megírva, sci-fi és ráadásul zseniális.

5. Filmek közül a Star Trek Deep Space Nine jutott egyértelműen eszembe a könyvedről: a mindennapos problémák egy űrállomáson, vicces szituációk, veszélyek, unalmas hétköznapok (ami nekik unalmas, a nézőknek mégis maga a csoda!). Ott történtek körülbelül olyan dolgok, mint a regényed elején, amikor Max még csak takarít. Szereted a Star Treket? Ha nem, akkor milyen sci-fi filmeket és sorozatokat nézel szívesen, ami ilyen regény megírására sarkallt?

A Deep Space Nine-t azt pont nem szeretem, de az új Star Trek trilógiát és a Discovery alcímű sorozatot szeretem. Meg úgy alapvetően, sok sci-fit szeretek. Star Wars, Galaxis Útikalauz, Back to the Future. De nem ezek miatt írtam sci-fit. Sőt, a könyv fele igazából már készen is volt, mire realizáltam, hogy „hé, hisz’ ez sci-fi”.

6. Amikor regényt írsz, inkább arra törekszel, hogy egyéni legyen a könyved és kitűnjön a többi közül, vagy inkább olyasmit szeretnél adni az olvasóknak, amire ők vágynak, azaz kiszolgálni az ízlésüket és elvárásaikat? Mi élvez Nálad prioritást: az önkifejezés vagy a megfelelni akarás?

Igyekszem egyensúlyozni a kettő között. Első sorban persze azt írom, amit én szeretnék. Nem tudok magamra erőltetni olyan sztorit vagy cselekményt, amit nem szeretek. Közben viszont azért igyekszem valamennyire figyelni a közönség igényére is, ez az új könyvemnél talán észlelhető is lesz.

7. Milyen regényeket írsz majd a jövőben? Olyanokat, amelyek külön-külön is élvezhetőek és érthetőek, akkor is, ha valaki csak egy könyvet olvas Tőled? Vagy inkább összefüggő sorozatokat szándékozol indítani? Vagy akár olyan különálló regényeket, melyek egy saját világban/univerzumban játszódnak és csak ezáltal kapcsolódnak össze tematikailag?

Nem tervezek sorozatokat írni, inkább a különálló könyveket szeretem, de az nem elképzelhetetlen, hogy pl. az Egy űrállomás-takarító naplója kapjon egy spin-off kötetet. Viszont ha meg is írok egy ilyet, az is megállja majd a helyét egyedül is.

8. Ha most visszamehetnél az időben oda, amikor elkezdted írni ezt a könyvet, mondanál-e magadnak valamit? Ha igen, mi lenne az?

Mondanék: ne a számok döntsenek.

9. Melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni a regényben?

A végét. Valamiért a befejezés a gyengém, képes vagyok nagyon elhúzni a megírását. Hiába tudom, hogy mi lesz a vége, hiába van meg fejben az egész… egyszerűen nehezen megy.

10. Ha amerikai film készülne az „Egy ​űrállomás-takarító naplója”-ból, ki szeretnéd, hogy játssza a szereplőket? Ez most csak fantáziálás persze. Tegyük fel, hogy végtelen anyagi keret áll rendelkezésedre és bármelyik színészt megfizetheted a filmhez. 🙂

Oh, erre egészen pontos választ tudok adni. Tavaly április 1-re még egy kamu filmplakátot is összedobtam… és hihetetlen, hogy hányan bedőltek.

Max – Jim Carrey
Lydia – Jennifer Lawrence
Felp – Riz Ahmed
Draman – Hugh Laurie
Rox – Dave Bautista
Tria – Jessica Chastain
Queeo – Andy Serkis
Klemol – Chris Pratt
Dom – Chris Pine

11. Mi a végső konzekvencia számodra ezzel a könyvvel kapcsolatban? Ezentúl csak ilyet írsz? Vagy ilyet aztán soha többet? 🙂 Esetleg ilyen vonalon mozogsz majd később is, csak kicsit másképp?

Soha ne mond, hogy soha, de jelenleg nem tervezek újabb sci-fit. A legtöbb író megmarad ugyan annál a zsánernél, én ezt nem akarom. Ahogy azt sem akarom, hogy csak naplóregényeket írjak. A változatosság gyönyörködtet.

12. Az „Egy ​űrállomás-takarító naplója” egy rendkívül pörgős, vágtázó cselekményű regény, szinte sosincs benne megállás. Szándékosan lett ilyen, már az elején is ilyet akartál írni, amikor belekezdtél? Vagy menet közben jöttél rá, hogy ennek a könyvnek ilyennek kell lennie? Esetleg kiderült, hogy ilyen stílusban szeretsz a legjobban írni és csak a szívedre hallgattál a megírása közben?

Soha nem szerettem a lassú folyású könyveket, én azt szeretem, ha pörög a cselekmény, így elég egyértelműnek tűnt, hogy írni is ilyet fogok.

13. Mi a kedvenc olyan könyved, amit szerinted Rajtad kívül nem nagyon szeret senki, de Te mégis imádod? Van-e ilyen könyv? 🙂

Fogalmam sincs róla, hogy van-e ilyen könyv igazából. Nem igazán szoktam azt figyelni, hogy mások mit szeretnek. A hype az persze engem is elér, de arról igyekszem nem tudomást venni. Szóval passz. Olyat viszont tudok, amit sokan szeretnek, nagy siker, én meg nagyon nem (Lány a vonaton)

14. Úgy tudom, Android operációs rendszerre készítesz játékokat. Tervezel-e játékot csinálni a regény alapján?

Nem csak Androidra, PC-re is dolgozok, sőt, ha nem leszek lusta, akkor majd újra aktiválom az iOS játékaimat is. Azt még nem tudom, hogy a regény alapján lesz-e valaha is játék. Meglátjuk, így is sok a tennivaló.

15. Min dolgozol jelenleg? Készül-e már esetleg újabb regény? Ha igen, milyen műfajú lesz és nagyjából miről fog szólni?

Jelenleg a Brooke: A testem a börtönöm című könyvön dolgozom, az utolsó simításokon. Könyvfesztiválra tervezzük a megjelenést. Ez egy New Adult könyv (állítólag). Egy kómában fekvő lányról szól, aki érzékeli a külvilágot, viszont nincsenek emlékei. A könyv gyakorlatilag arról szól, hogy miként küzd meg a felépülésért, és az előtörő emlékekkel.

16. Üzensz-e valamit az olvasóidnak és azoknak, akik még nem olvasták ezt a könyvet?

Persze: olvassátok el! Meg persze gyertek a könyvfesztiválra, mert a könyvfesztivál jó.
Köszönöm a kérdéseket.

Reklámok