Interjú Tiszlavicz Marcsival

jovobenezo

Black Dawn:
1. Ha jól tudom, eredetileg orvos vagy. Megkérdezhetem, mi a szakterületed? Orvosként és családanyaként hogyan jut időd még regényeket is írni?

Tiszlavicz Marcsi:
Igen, orvosként végeztem, majd szemész rezidensként kezdtem el dolgozni. Messze vagyok még attól, hogy szakorvos legyek, de van még időm bőven. Most itthon vagyok a kislányaimmal GYED-en, így viszonylag rugalmasabban tudom kezelni az időmet. Írni akkor tudok, amikor a picik alszanak, ebéd után vagy este. Mindent lehet, csak akarni kell, avagy az embernek arra van ideje, amire szán.  🙂

2. Ebből adódóan tervezel-e valaha orvosi krimit írni, amilyenek például a Robin Cook-regények?

Soha ne mondd, hogy soha, de nem szerepel konkrét orvosi krimi a terveim között. Másrészt valamilyen szinten felbukkan a könyveimben a medicina, valami betegség vagy állapot, ami jelentős szereppel bír a karakterekre vagy a történetre.
Eddig életemben csak egy Cook könyvet olvastam, de az annyira nem tetszett, mint amennyire dicsérik. Egyszer viszont mindenképp újra próbálkozom vele, hátha megkedveljük egymást.

3. Eddig két regényed jelent meg, ha jól tudom. Szerinted melyik részesült jobb fogadtatásban, akár az olvasók, akár a kritikusok részéről?

Őszintén, nem tudom! Szerették az Őrangyalomat is, szeretik a Duplacsavart is. Voltak és lesznek olyan olvasók is, akiknek viszont nem fog tetszeni vagy egyik, vagy másik, vagy egyik sem. Ez szubjektív dolog, melyik olvasó mit kedvel, talál-e a könyvben valamit, ami megfogja. Aki ismer engem, az persze máshogy viszonyul a történeteimhez, mint egy idegen.
A magam részéről a Duplacsavart jobbnak, kiforrottabbnak érzem, többen felfigyeltek erre a regényre. Sok embert Viktorék kalandjainak köszönhetően ismertem meg.

4. Mikor írtad életed első novelláját/regényét és mennyivel később jelent meg olyan könyved, ami már boltokban/webáruházakban volt kapható?

Már kisiskolás koromban is írogattam, de akkor még nem fejeztem be azt, amit elkezdtem. Gyerekes fantáziálgatások voltak. Középiskolában már többet írtam, leginkább novella hosszúságú fan fictionöket, valamint ekkor született meg az Őrangyalom első változata. Akkor csupán tizenegy oldalra rúgott. Az egyetemi évek alatt folytattam jó szokásom, papírra került (alig harminc oldalra) a Duplacsavar korai verziója, valamint felfedeztem a novellapályázatok világát. Ráébredtem, mennyire szeretek írni. Ha számszerűsíteni szeretnénk, tizenhét év telt el az első történetkezdemény és az Őrangyalom megjelenése között.

5. Mely író inspirált arra, hogy írni kezdj?

Mindig szerettem írni és olvasni, sosem kellett noszogatni. Agatha Christie és Rejtő Jenő voltak rám nagy hatással, velük már gyerekkoromban megismerkedtem, hála a szüleimnek.

6. Ha nem író, akkor volt ilyen személy a környezetedben; család, barátok, esetleg tanárok, akik írásra biztattak vagy inspiráltak?

Ezek közül mindenki, de az, hogy megtettem az első lépést, mondjuk így, egy idegennek köszönhetem. Pontosabban a család egy barátjának.
Egyetemi éveim alatt kórházi gyakorlaton voltam, ő pedig, Laci bácsi, bent feküdt az osztályon. Szerencsére nem volt sok beteg, Laci bácsi egyedül volt egy kórteremben, és mondjuk ki, unatkozott. Sokat beszélgettem vele, amikor volt egy kis időm, szóba került, hogy szeretek írogatni. Megmutattam neki az Őrangyalomat, azt a csekélyke tizenegy oldalt. Elolvasta, nagyon tetszett neki. Azt mondta: „Ebből a cselekményből akár egy komplett regényt is ki lehetne hozni!” Megköszöntem neki a véleményét, és ez a mondat befészkelte magát a fejembe. Aztán gondoltam egyet és belevágtam. Így született meg a háromszázhúsz oldalas első regényem.

7. Sokan támogattak abban, hogy íróvá válj, vagy inkább mindig mindent egyedül kellett kiharcolnod? Hitték-e ezt Rólad mások, hogy sikeresek lesznek a könyveid? Te magad hitted-e akkor, amikor írni kezdtél?

A családom és a férjem is egy emberként támogatnak mindenben. Ők hittek és hisznek bennem, ők adnak erőt és lendületet, hogy írni tudjak és rajta maradjak az úton, amin elindultam.
Én inkább csak reménykedtem benne, hogy sokan el akarják olvasni majd a könyvem. Jó érzés látni, hogy ez megvalósul, a sok pozitív visszajelzés segít hinni abban, hogy én is le tudok tenni valamit az asztalra.

8. Melyik a találóbb Rád nézve:
8/a. Az írás egy örök harc. Harc a fogalmazással, a javításokkal és a kiadatással, de akkor is csinálod, mert megéri.
8/b. Inkább egy kellemes időtöltés, amit leginkább kikapcsolódásnak érzel, még akkor is, ha akadnak nehézségek.

Az utóbbi. Inkább kikapcsolódásként tekintek az írásra akkor is, ha véresen komolyan veszem. Nem görcsölök rá, ha megakadok, találok rá módot, hogy helyre billenjek és tudjam folytatni. Szerintem, ha az ember küzdelemnek fog fel valamit, azt nem lehet teljes szívvel csinálni. Másik oldalról: ha valamit teljes átéléssel tudunk elvégezni, az sosem lesz kínszenvedés.

9. Írtál-e már bele ismerőst (akár más néven) valamelyik könyvedbe? Kérte-e már meg valaki, hogy írd bele egy könyvbe?

Nem, ilyen nem volt. Legalábbis teljes egészében senkit sem írok bele a történeteimbe. Azt viszont rendszeresen megteszem, hogy egy-egy tulajdonságot, szófordulatot vagy szokást a rokonaimtól, ismerőseimtől belecsempészek a karaktereimbe. Szeretek arra gondolni, hogy egy adott vonásban magára ismer az illető. Persze ezt csupán jóindulatból csinálom, és remélem, aki magára ismer, jó néven veszi.  🙂

10. Olvasóként milyen könyveket olvasol? Mi a kedvenc irodalmi műfajod?

Elsősorban krimiket olvasok, nagyon szeretem a rejtélyeket. De van a polcomon humoros, romantikus és drámaibb hangvételű könyv is, de egy jó kis nyomozós sztorival bármikor el lehet csábítani. Kedvencem Agatha Christie és Rejtő Jenő, nem véletlenül, ahogy utaltam rájuk korábban. Rejtő könyveit elsősorban a humor, a kalandok és az elrejtett társadalomkritika miatt olvasom, Christie könyveiben pedig sosem csalódom, ha a nyomok zseniális elrejtését szeretném tanulmányozni.

11. Milyen műfajú zenét hallgatsz? Van kedvenc együttesed?

Mindenfélét és nincs. 🙂 Kedvenc zeneszámaim vannak, de hangulatfüggő, mikor mit hallgatok. A lejátszási listámon van a teljesség igénye nélkül Bon Jovi, Avicii, AC/DC, Imagine Dragon, Magna Cum Laude, Nightwish, Maroon 5, She Wants Revenge, Nickelback, OneRepublic, Rag’n’Bone Man zenéje, de klasszikus, (mese)film- és népzene is. Régebben sokat hallgattam zenét íráshoz, de mindig mást: keményebb, pörgős jelenetekhez rockot, romantikus vagy visszafogott epizódokhoz klasszikust vagy balladát. Mostanában hanyagolom a zenét az íráshoz, mert ugye akkor írok, amikor a gyerekeim alszanak, és örülök, hogy végre csend van körülöttem.  🙂

12. Ha valamiért nem írhatnál többé, választanál-e helyette más művészeti ágat, hogy legyen miben kiélni a kreativitásodat? Ha igen, mi lenne az a művészeti ág?

Tizenkét évig zongoráztam, tizennyolc évig énekeltem különböző kórusokban, huszonkét évig néptáncoltam, de tanultam balettozni és ritmikus sportgimnasztikát is, szóval van miből választani. Azt hiszem, a zongorázást vagy a néptáncot űzném komolyabban.

13. Miért pont Ausztriában játszódik a Duplacsavar című regényed?

Nem is Ausztria a lényeg, hanem Klagenfurt. Egyetemi éveim alatt hosszabb időt töltöttem itt, szakmai gyakorlaton volta, ráértem megismerkedni a várossal. Nagyon megszerettem, szép emlékek kötnek ide. Amikor már kialakult a fejemben a történet váza és életre keltek a szereplők, egyszer csak rájöttem, hogy a Duplacsavar Klagenfurtban játszódik és kész. A történetben egyébként sok olyan helyszín felbukkan, ahol személyesen is jártam, így a karaktereimet is elvittem oda.  🙂
Mutatok neked képeket! (Sorszámmal ellátva, mondom, mi micsoda)

Klagenfurt főtere a város jelképévé vált sárkánnyal. A képen én vigyorgok. 🙂

Tiszlavicz Marcsi1

Az a templomtorony, melynek árnyékában Felix és Nora vacsoráznak a történet első napján.

Tiszlavicz Marcsi2

A Mozartheim – diákszálló, ahová Viktor viszi el Amyt, és ahol én laktam a gyakorlat idejében. Egyebekben teljesen kulturált hely. 🙂

Tiszlavicz Marcsi3

Az a magánkastély, ami a történetben Einzelnturm néven jelenik meg. A kis kilátó is létezik a vaskapu előtt.

Tiszlavicz Marcsi4

14. Szerinted jól érzem, hogy kicsit olyan a könyv hangulata, mint annak a bizonyos híres német bűnügyi TV sorozatnak, ami már ’96 óta megy és amiben mindig autók robbannak fel az autópályán? Vagy lehet, hogy engem csak a német nevű szereplők, a sok akció és autósüldözés miatt emlékeztet rá? Szereted ezt a bizonyos sorozatot, vagy ez csak véletlen egybeesés, hogy nekem ez jutott eszembe róla?

Mondd ki nyugodtan, hogy hajaz a Cobra 11-re, és nem is fogsz nagyot tévedni! 🙂 Igen, nagyon szeretem ezt a sorozatot, nem véletlenül bukkan fel a regényemben sem. Szinte az összes részt láttam, Semir és társai története adott egy kis ihletet a regényem cselekményéhez. A két jó barát és egyben két megingathatatlan zsaru olyan elem, ami nagyon tetszett a sorozatban. Úgy éreztem, ebből a felállásból sok mindent ki lehet hozni, a lehetőségek tárháza végtelen. Így kelt életre Viktor és Felix.

15. Egy másik filmes hasonlat: Amy karaktere kicsit arra lányra emlékeztet, aki egy híres svéd krimiben hackerkedik tetoválással a hátán. Ismered esetleg és inspirált ez a film Amy karakterének megalkotásában?

Nem ismerem sem a filmet, sem a könyvet. Pontosabban nem láttam és nem olvastam, így ez teljesen véletlen egybeesés. Most utánanéztem, Magyarországon 2009-ben jelent meg először a könyv, Amy karaktere akkor már nagy vonalakban készen volt. Egyébként ő volt az első szereplő, aki megkapta végleges formáját és jellemét.

16. Szerinted melyik a legkatartikusabb jelenet a Duplacsavarban? Amire Te mondjuk a leginkább azt mondanád olvasóként, hogy „Na végre!”, mert már nagyon vártad, hogy bekövetkezzen?

Huh, ez egy jó kérdés! Nőként és romantikus könyvek kedvelőjeként az a bizonyos erkélyjelenet Viktor és Amy között. Ennek folyománya egy másik közös jelenetük a könyv vége felé, mérföldkő a kapcsolatukban, de nem szeretném elárulni, mire is gondolok. Legyünk tekintettel azokra, akik még nem olvasták a könyvet! 🙂
Próbálom magam beleképzelni a férfiak fejébe, ők mit válaszolnának erre a kérdésre. Azt hiszem, nekik a játszma vége lehet izgalmas, amikor Viktor és Felix szembekerül a rosszfiúkkal. Azért mégiscsak arra vár az olvasó, hogy a szereplők mi módon oldják meg a problémát, nem? 😉

17. Nagyon meglepett a könyv végén az, ami Amyről kiderül! Végig tudtad, hogy ez lesz, és szándékosan terelted a cselekményt egy ilyen végkifejlet felé, vagy inkább – írói kifejezéssel élve – a „regény önálló életre kelt” és inkább Te alkalmazkodtál a fordulatokhoz menet közben?

Ez volt a regény kiinduló mozzanata, ettől van Duplacsavar! 🙂 Szóval mindennek ez lett az alapja, ezért is volt Amy az első szereplő, aki létrejött. Minden kérdést, személyes és jellembeli problémát az ő karaktere köré építettem fel. Azt akartam, hogy az olvasó ne legyen biztos abban, amit leírok, lásson a sorok mögé, de ne lőjem le idő előtt a poént. Ezek szerint sikerült, köszönöm! 🙂

18. Viktor nagyon összetett személyiség és sokat megtudunk róla a történet folyamán. Olyannyira összetett, színes és „élő”, hogy úgy éreztem, túl hiteles ahhoz, hogy mindez csak kitaláció legyen. Létezik olyan valós személy (anélkül, hogy a nevét kimondanánk), aki Viktor karakterét ihlette, vagy ez a nyomozó teljes egészében fikció volna?

Köszönöm szépen, hogy ezt mondod róla, jól esik! Kaptam negatív kritikát is Viktorról, de úgy érzem, ez is abban erősít meg, hogy ő különösen „jól sikerült”, emberi figura. A kérdésedre válaszolva, ő a képzeletem szüleménye. Csupán apró dolgokat kölcsönöztem neki innen-onnan, például a kiskertjét az erkélyen. Nálunk is nő cserépben paradicsom és néhány fűszernövény, a férjem gondozza őket.

19. Szerinted a Duplacsavar inkább nőknek szóló regény, vagy férfiaknak is ajánlanád?

Mindenkinek. Kaptam már férfiaktól is pozitív visszajelzést, ennek külön örülök, mert eleve azzal fogtam neki a könyv megírásának, hogy nem csak a nőket szeretném megszólítani.

20. Véleményed szerint a Duplacsavar inkább krimi, akció vagy romantikus regény? Ha mondjuk lenne egy bolt, ahol csak egyetlen polcra lehetne kirakatni, melyik polcra kérnéd, hogy tegyék ki a három közül?

Az akció címkéhez sorolnám, mert ugyan van benne jócskán nyomozás is, de azért javában pörögnek az események. Tettem bele szerelmi szálat is, ám szándékosan mellékvágányon hagytam, nem erre helyeztem a fő hangsúlyt. Ennek egyik szerepe a pihenés. Úgy értem, nem lehet állandóan rohanni, az akciódús események közepette jó az olvasónak, ha kap egy kis szünetet.

21. Üzensz valamit a rajongóidnak/olvasóidnak?

Köszönöm, hogy olvassátok a történeteimet! Hálás vagyok minden jó szóért, sokat jelent minden visszajelzés tőletek. Segítetek abban, hogy jobb legyek. Ezért, értetek érdemes írni! 🙂

22. És az ellendrukkereknek?

Tudom és elfogadom, hogy nem lehet mindenki kedvében járni. Tiszteletben tartom a véleményüket, amennyiben megfelelő módon adják elő. A kulturált hangvételű kommunikációból még tanulni is lehet. A férjem szokta mondogatni: ha nincsenek ellendrukkereid, valamit nem csinálsz jól.

Reklámok